A kutyámat megtámadták, hogy segítsek neki kiheverni az egészet?

Ne simogasd és ne beszélj hozzá, azzal csak beleerősíted a stresszt. _Előbb_ nyugodjon meg, _utána_ kapjon pozitív visszajelzéseket.

Nagyon fontos, hogy ne csinálj neki traumát belőle, tegyél úgy, mintha mi sem történt volna, ő így fog a legkönnyebben túllépni rajta. És eszedbe ne jusson engedni neki, ha kerülni vagy támadni akarja majd a többi kutyát, mert ha hagyod, hogy belelovallja magát abba, hogy minden kutya veszélyes, azzal csak neki ártasz. Igenis első alkalomtól kezdve viselkedjen normálisan, te se ijedj meg, egy támadás nem a világ vége.

Szia! Megértem a helyzetet, mert velem is ugyanez történt múlt kedden, de az előttem lévők helyen írták, nem szabad hogy a kutyusod lássa rajtad hogy baj van!

Véletlen nem a XI. kerületben, a Bikás park közelében egy nagy fehér és fekete kutya volt a támadó? Az enyémet is rendesen megtépték, állatorvosnál 7 ezret hagytam, de szerencsére nem olyan komolyak a sérülések, és én nem kaptam. Amit én csináltam:

-A támadás után a két kutyát elvitte a gazdája, mi ott maradtunk a kutyusom pajtásai között és bíztattam egy kis játékra, hogy ne rossz élménnyel menjünk el. Egy nagy harapott seb volt a fején, egy a fenekén és a hátán sok-sok seb, de úgy voltam vele annyira nem vészesek hogy az élete múljon rajta, és mivel nagyon nehezen szocializált menhelyi kutya, nem akartam hogy kárba vesszen vele egy éves munkám. Természetesen nem ment már játszani, az emberek közelében maradt de nem baj, fő hogy maradtunk.

-Nagyon megijedtem és remegett a hangom, de igyekeztem magabiztosnak tűnni a szemében, megvizsgáltam a sebeit, elmentünk a dokihoz akinél ugyanúgy pakoltam fel mint egy rutin vizsgálathoz, éreztem hogy remeg de nem kapott extra simit.

-Itthon annyit engedtem neki hogy velem aludjon, figyelni akartam hogy van, de este ugyanúgy elmentünk sétálni, elvittem a helyre ahol történt a dolog és hagytam hogy remegve ugyan de körbeszaglásszon, aztán szó nélkül mentünk tovább.

-Másnap már vittem ugyanoda a többi kutya közé, előtte megbeszéltem a legjobb pajtikkal hogy legyenek lent. Le is jöttek, én elkezdtem szokás szerint beszélgetni (de nem az esetről!) és bár eleinte kissé bizalmatlan volt de hamar feloldódott, kicsit próbált a kanokkal megint dominálni de ezek nagyon jóé szocializált értelmes kutyák, így nem volt gond.

-Azóta összetalálkoztunk egyszer a támadókkal de nem hagytam hogy odamenjen, pedig nagyon rájuk izgult, ideges lett, topogott, hol leült hol felkelt, de lábnál maradt és többször is erős hangon rászóltam mikor nagyon nem bírt magával, hogy elég legyen.

Így elértem azt, hogy a kutya is olyan mintha semmi sem történt volna. Én nem tudom mennyit ért meg az emberi beszédből, de igyekeztem ha kérdezte is valaki mi történt és elmeséltem nem ócsárolni a másik gazdit, nem felháborodottan beszélni, hogy ne érezze hogy baj van. Ugyanakkor sokkal körültekintőbb vagyok, és ahhoz a két kutyához nem engedem többet. Mondjuk azt se értem gazdinak hogy van pofája ugyanúgy póráz nélkül rohangálni velük a parkban, dehát mindegy...