Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Kutya nélkül nem élet az élet?

Kutya nélkül nem élet az élet?

Figyelt kérdés

Ti mit tennétek a helyemben? Bocsi, de kicsit hosszú lesz és muszáj kiírnom magamból....3 napja vesztettem el az öreg kutyámat (majdnem 19 éves volt!), hosszú betegeskedés után. Azóta kimondhatatlanul pocsékul vagyok, lemenni se merek az utcára, mert mindenhol kutyákat látok és a sírógörcs kerülget. Tegnap orvoshoz kellett mennem (semmi komoly...), de basszus elbőgtem magam és a frászt hoztam rájuk, de rendesek voltak és rögtön vigasztaltak. Amióta az eszemet tudom, mindig volt itthon valamilyen állatunk, ezzel a kutyával együtt nőttem fel, rengeteget voltam vele, idősebb korában én ápoltam, vittem dokihoz, mindig én főztem rá, ha kezelésre volt szüksége én kezeltem, tehát én foglalkoztam vele a legtöbbet. Ha nem is volt sok pénzem, rá sosem sajnáltam, de a többi állatra sem. Itthon mindenki megsiratta, még apám is bömbölt, mint egy szamár, pedig nem egy sírós fajta... Jelenleg sajnos nincs munkám, de családdal élek, van egy kis félretett pénzem és eddig nem kerestem olyan intenzívem munkát, mert sejtettem, h nem sok van neki hátra és szerettem volna a maradék időt vele eltölteni. Most viszont úgy érzem, hogy bár nagyon szomorú vagyok az elvesztése miatt, mindenképpen szeretnék majd egy másik kutyát.Lenne értelme a gürizésnek! A magánéletem egyébként is elég szar, barátom se sok van, de ha a közeljövőben el is költözök, őt is vinném magammal, az tuti. Tesóm mikor elköltözött utána nem foglalkozott vele, apám néha megsimogatta és annyi, nagyszüleim ha jöttek akkor jajj de cukimuki meg stb, de ha pl. belesett valami kosz a vizébe ki nem cserélték volna frissre... Anyám 2-3 éve nagyon szajkózta, hogy nem kell több kutya, mert h sok szőrrel jár (hosszú szőrű), meg nagy az alomtálcája (volt neki, macskakaviccsal) persze takarítani nagyrészt én takarítottam utána, blablabla, de most ő is teljesen maga alatt van, tuti nem fogja bírni kutya nélkül.


Nem tudom, hogy hintsem el nekik, hogy kéne új kutya??Egyrészt segítene átlendülni ezen a szomorú időszakon, másrészt meg annyi, de annyi segítségre szoruló kutya van (mindenképp egy felnőtt, menhelyes kutyára gondoltam), eggyel több száj etetése nem oszt, nem szoroz! Amennyi elmegy oltásra meg esetleg gyógyszerre, annyit elkölt az ember más fölösleges hülyeségekre (cigi, kávé, parfüm stb. dvd, stb) is!

Mivel lakásban lakunk, kistestűre max. közepes testűre gondoltam és szívesen vinném le napi többször is, utóbbi 3 évben teljesen életmódot váltottam, sokat gyalogtúrázom, jöhetne velem.


Több másik, befogadott állatunk is volt idáig(nyúl, sok-sok madár, rágcsálók), mindnek én viseltem gondját tehát nem mondhatni, hogy fél vállról veszem a dolgot.



2014. jan. 25. 13:27
1 2
 11/16 anonim ***** válasza:
Részvétem:(és örülök az új kutyusnak:)Nekem is van egy 3 éves pincsi kutyám ,aki pont a születésnapomon született és nem tudom mit csinálnék nélküle!
2014. febr. 3. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 anonim ***** válasza:

Sok boldogságot!!!

Részvétem a másik miatt. De gondolj bele, 19 év az nagyon hosszú és ahogy az írásodból kiderül, boldog élete volt. :-)

2014. febr. 3. 23:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:

Nagyon édes az új kutyus :) Hosszú boldog életet kívánok nektek :)

Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? :)

2014. febr. 4. 08:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:
Nagyon aranyos kutya! Sok boldogságot hozzá!
2014. febr. 4. 09:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim ***** válasza:

Szerintem nincs. 14 éves a kutyám, már beteg, és én is gyakran elgondolkozom azon, mi lesz, ha az örök vadászmezőkre távozik. Már attól is elszomorodom :( Mivel már tudom, milyen jó, ha kutya van a családban, nem tudnám elképzelni az életemet kutya nélkül. Tesómmal már most gondolkozom új kutyán, aki átsegít majd minket a gyászos időszakon, és rengeteg örömöt hoz majd az életünkbe, de a szüleinket még puhítani kell.

Az új kutyusod nagyon édes, gratulálok hozzá! :D Remélem, sokáig hű társad lesz!

2014. febr. 4. 10:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat! :)


Utolsó: Átérzem, hidd el...Mikor a kutyám 12-13 év körül járt, már akkor ez járt a fejemben, hogy mi lesz, ha nem lesz...És 18 éves korában rohamosan romlani kezdett az állapota. Szinte teljesen megvakult, rohamai voltak havonta...De a köztes időszakban jól volt, élvezte a társaságunkat...Aztán év elején sajnos el kellett altatnunk, mert nagyon lerobbant, már nem volt tudatánál, nem tudott fölkelni se, nem evett, nem ivott... Hát pocsék érzés volt aláírni az eutanáziát...


Én azt mondom, rengeteget segít egy másik/új kutya! Ez nem jelenti azt, hogy elfelejted az előzőt. Én nagyon boldog vagyok, hogy sintértelepről hoztam el ezt a mostani kutyust és nagyon jó érzés volt aláírni az örökbefogadási nyilatkozatot is :). (Vigyázni fogok rá egész életében, mindegy, hogy 5 vagy 15 évet jelent-e.) Úgyhogy én csak biztatni tudlak, hogy igenis vegyetek majd magatokhoz egy másik kutyust. Szüleid se fogják sokáig bírni kutya nélkül szerintem :)

2014. ápr. 9. 00:58
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!