Mentett kutyák történetei?

Anyukám nem szukát,hanem kant mentett meg.

Hirdetésben találta,hogy 14 éves Bullmasztiff eladó 15 ezerért,ez felkeltette anyukám érdeklődését,hogy ki az a szívtelen ember,aki egy ennyire idős kutyát eladna.

1992 novemberében történt az eset.Felhívta anyu a nőt,hogy mi az,hogy egy 14 éves kutyát elad?Közölte a nő,hogy elírta a hirdetést,mert csak 14 hónapos.Anya vérszemet kapott,hogy mi folyik ott és elment a nőhöz.A kutya egy meszelt,hideg befalazott helyen volt 1 ajtó volt összesen ott,se ablak semmi és a bullmasztiff vérével volt tele az a kis lyuk,ugyanis egy bordeauxi doggal volt együtt tartva,aki rendszeresen tépte,marcangolta a lesoványodott legyengült kutyát.Tele volt sebbel az egész teste,több helyről vérzett.Anyu nem tudta magára hagyni,így inkább megvásárolta a hánytatott sorsú kutyust.Elmentek orvoshoz,mire közölte a doki,hogy örüljön,ha a reggelt megéli a kutya,ugyanis rettentően ki volt száradva,minden csontja kint volt ráadásul egy súlyos tüdőgyulladása is volt,kölyökkorából visszamaradt szopronyicája is volt,amit a kis méretű fogaiból állapított meg a doki,azon felül gombás fertőzése volt a bőrén.Nem volt ereje felkelni,mert amint talpra állt összeesett,mozogni alig bírt napokig kézből etette anyu ,inni is fecskendőn keresztül kapott.Pár hónap alatt egy kitűnő egészséges kutyus lett belőle,viszont 22 hónaposan örökre búcsúzni kellett tőle a szaporításnak köszönhetően leukémiát állapítottak meg nála,és mikorra a betegség elérte az utolsó stádiumot egy nehéz döntést kellett meghozni,így az altatás mellett döntöttek a szüleim.De legalább csodálatos utolsó 8 hónapja még volt a kutyusnak az útja vége előtt.Mai napig nagyon fáj nekik az elvesztése,és mélységes gyűlöletet éreznek a nő iránt,aki ezt megmerte tenni egy állattal,illetve hogy szaporított és ki tudja hány állatnak az életébe került ez.

Hát...ez nem tudom menniyre klasszikus történet, de leírom.

Évek óta szerettem volna francia bulldogot. Sokáig ámulattal néztem a kölyköket, hogy milyen édesek és tündériek, de tudtam, jelenlegi berendezkedésünk (otthon lakom még, lakásban van egy mentett cica, kint egy juhászkutya), a ház elosztása, berendezése nem felel meg egy kölyöknek...plusz itthon nem támogatták az ötletet, hogy lakásban legyen még egy kutya is. Tehát elkezdtem nézegetni a különböző oldalakat, felnptt kutyát keresve, aki eddig kertben volt tartva. Pontosan tudtam, hogy ez kb. egyenlő azzal, ennél a fajtánál, hogy rossz körülmények közül való. Egy hónapig leveleztem egy eladó hölggyel, akinek a kutyájáról anniyt tudtam, hogy kék utódokat szül, és szült is már többször, hogy ők egy beton kennelben, ketrecben tartják, száraztápot vagy moslékot eszik...Debrecenben. Én budapest mellett élek, tehát nem kis távolság. Egy hónap alatt (pont vizsgaidőszakom volt) meggyőztem az otthoniakat, összeszedtem a pénzt, dolgoztam, levizsgáztam, és az utolsó vizsgám utáni nap már mentünk is érte. Igen, ha kiszámolod, az út és a kutya költsége majdnem ott volt, mint egy kölyöké.

Tesco parkolóban vettem át, egy tyúkketrecben hozták, a tűző napon, víz nélkül, koszosan, büdösen. Beszélgettem velük, kiderült, hogy ők elhozták egy másik helyről, kant vettek és mellé odaadták nekik őt, ingyen, csak vigyék el. Ott istállóban volt tartva, egyetlen feladata a szülés volt. Amikor megláttam elszorult a szívem: koszos volt, büdös, elől négy foga hiányzik, seb volt a pofiján, lábán, a pocakján heg, amiből kiállt egy szál sebvarró damil, a cicijei hatalmasak, fajtájától eltérően lógott a füle. Elhoztam, elhoztuk. Itthon nem volt kérdés, hogy ivartalaníttatjuk...életem legjobb döntése volt, felkerestem egy csodálatos alapítványt, akik akciós ivartalanítást szerveznek (Mancs-Rancs), és ők segítettek a továbbiakban...a doktor úr ivartalanította, elmondta, hogy a méhe össze volt nőve a beleivel, a hugyhólyagjával, a petefészkével, borzalmas állapotban volt, tiszta lyuk volt a hasfala és legalább 4x szült már a vágásokat tekintve (ez a fajta csak császárral tud szülni általában)....hazavittem a műtét után, másnapra kijött a sérve...amiről azt hittük, hgy lógó cici hátul, az két nagy lágyéksérv volt. Harmadnap mentünk a dokihoz, megműtötték, majd rá egy-másfél hónapra a másik oldalit is. Természetesen a műtétek előtt be volt oltva, chipjét átirattuk...ott kiderült, hogy az oltásai sem voltak rendben. Kiderült az is, hogy a drága nem 3.5 éves, mint ami a hirdetésben volt, hanem 7-8:S

Ez csak az eü oldala a dolgoknak...sajnos amikor elhoztuk ő kúszva közlekedett, a hasát húzta a földön...hangosabb szóra, illetve ha felülről közelítettél hozzá rettegett...lépcsőzni nem mert, a magasságtól félt. Más kutyáktól is. Illetve fél a férfiaktól, ez a mai napig fennáll, a többi már a múlté...nem rohan az idegenekhez, kézből ételt nem fogad el, még tőlem sem...pórázon én vittem először, amikor elhoztam a "gazdiktól" a gazdi közölte, hogy "micsinálsz te? most komolyan azza' akarod vinni? EZEN még soha nem vót ilyen..." majd felemeltem, ölbe vettem "EZT, emelgetni? meghülyütté te? nehéz az...még soha nem vót kézben"...tehát egy olyan kutyát hoztam el, aki soha de soha nem tudta mit kell kezdeni az emberi szeretettel...mondanom sem kell, a mai napig nem egy öleb, határozott, karakán kis szeélyisége lett, bár a többi kutyával sokszor a mai napig megadó...a férfiaktól fél, néhány nőtől is, játszani nem tud, nem tud mit kezdeni egy labdával, egy másik kutyával, sokszor az emberekkel sem...sok feladat áll még előttünk, most egészségügyileg rendben van, kezdődhet a szocializáció, amivel szintén egész jól haladunk:) De nagyon nagy türelem kell és nagyon sok szeretet. A mai napig kerti kutyus, a bezártságot, bentlétet még nem bírja, fokozatosan fogja csak, remélem mire elköltözök itthonról, ami remélem idén ősz, addigra menni fog.

Ő az én mindenem...amikor fél éve lett nálunk, ezt írtam róla egy bulldogos csoportban:

""Mami...tudod miért örültem annyira neked, amikor egy hét után vasárnap hazajöttél? Tudod milyen nap volt hétfőn? Mami...én számolom...fél éve láttalak meg először...a Nő már napok óta mondogatta nekem, hogy valami nagyon jó dolog fog velem történni, mondogatta, hogy nem leszek többé rács mögött, bezárva, hogy lesz saját házikóm és boldog leszek, hogy lesz igazi gazdim....fogalmam nem volt még, mit is jelent ez. Aztán beültettek az autójukba, még a szokásosnál is kisebb ketrecbe zártak, és nagyon féltem...a Nő becsapott...legalábbis azt hittem. Aztán megjöttél Te. Nagyon meleg volt, a nap szinte égetett, én majdnem megfulladtam úgy lihegtem és innivalót nem kaptam, se vacsit előző este...megláttalak. Mami, te a szemembe néztél és elmosolyodtál...valami papírok közt kutattatok, láttam rajtad, hogy kapkodsz, sietsz, ideges vagy, majd egy hirtelen mozdulattal leszedted rólam a ketrecet és az öledbe kaptál. Mami...olyan jó illatod volt, és olyan meleg volt az ölelésed, hallottam ahogy dobog a szíved. Mami...engem még soha senki nem ölelt meg...és meg kell, hogy mondjam, ez a világ egyik legjobb dolga. Még nagyon féltem, de tudtam, hogy a Nő mégsem hazudott és jó lesz nekem veled...Mami...még nevet is kaptam tőled...bár elég nyomi, de nagyon szeretem, mert te adtad...és ha kimondod a nevem, látom rajtad, hogy menniyre szeretsz...akkor is, ha éppen leszidsz...

Mami, azóta annyi rossz dolog történt, és annyi jó, annyiszor féltem, hogy ez csak egy álom és elmúlik...de te, Mami, mindig velem vagy. Tudom, hogy félős vagyok és hóbortos, tudom, hogy nem vagyok a legszebb - akkor sem, ha te mindig azt mondod nekem, hogy szépségem, gyönyörűségem, meg egyéb számomra eddig ismeretlen szavakat- és azt is tudom, hogy neveletlen és oktondi vagyok és nem egy klasszikus öleb, mint sok-sok játszótársam a piknikeken...azt is tudom, hogy lóg a fülem és a cicijeim, hogy tele vagyok vágásokkal, és Mami, tudom, hogy sokszor nagyon megijesztelek amikor rosszul vagyok és megyünk a doktorbácsihoz, de Mami, kezdem elhinni, hogy tökéletes vagyok, és ezt neked köszönhetem. Mami, szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz...megmutatom én az egész világnak, hogy gyorsan tudok felejteni, mindent ami rossz, és hogy egy kis szeretet csodás dolgokra képes...Mami, ahogyan te elérted, hogy bízzak benned és feledve a múltat boldog bulldog legyek, ígérem, egyszer én is elérem nálad, hogy ha megölelsz, többet ne arra a koszos, beteg, öreg kiskutyára gondolj aki voltam, és ne szoruljon össze a szíved, hanem arra a mókás, mosolygós, boldog és gyönyörű ebzetre aki azóta lettem...najó, kicsit dundi vagyok, vállalom, de Mami...így legalább le sem tagadhatjuk egymást. Szeretlek."

"