Angol vagy amerikai bulldog jellemzés? :S

Két teljesen másfajta kutyafajta.

Az angol bulldog egy bohókás, közepes termetű, sajnos sok betegséggel rendelkező fajta. Társasági kutya.

Az amerikai bulldog egy nagy termetű, kemény és következetes gazdát igénylő fajta.

Tök más a 2 fajta.Amerikai sokkal nagyobb,makacsabb,első kutyának nem ajánlott.

Angol,zömök,meglehetősen beteges,csak jó helyről érdemes venni,és cseppet sem olcsó.Értsd 200 ezertől.

Következetes nevelést igényelnek makacs kutyák.

Az angol buldog macerás is,könnyen hőgutát kap,jellemző az allergia,így speciális táp kell,ami szintén nem olcsó.

A gondozása is időt igényel.

Kölyökként megszokják ha egyedül vannak,amennyiben le vannak előtte is fárasztva.Kinti tartásra egyik sem alkalmas.

Az amerikai egyáltalán nem lusta,sokat kell vele mozogni.

Az angollal is kell,de nem annyit és nem mind1 hogy mikor.

Plusz kevés a jó tenyésztő,olcsó helyről nem éri meg venni,mert a doki ciprusi nyaralását te fogod fizetni...

Amerikai bulldog szukám volt. Imádtam, de soha többet.

Nagyon kemény kutya. Igaz, neki volt egy szar múltja, én örökbe fogadtam. A következetesség enyhe kifejezés. Nem tudok nyilatkozni hosszan, mert nem volt velem kiskorától, nyilván ha kap egy normális nevelést, teljesen más kutya lett volna. Ő nagyon szökős volt. Séta közben gondolt egyet, és hazament. Ezt rendszeresen. Inkább csak futtatóba jártunk. Sétálni 6 hónapomba telt megtanítani. Szakemberrel segítségével, fojtóval. A behívás soha nem ment igazán. Nem hallgatott senkire, pedig több oktató, kiképző is látta, mind azt mondta, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. A tükörsuli is, a Cerbi is. Hihetetlenül agresszív volt. Nála 20-30 kg-val nagyobb önjelölt helyikirály kan kutyákat úgy lenyomott, hogy csak pislogtunk. Neki mindegy volt, hogy kicsi, nagy, kan, szuka, lenyomta. Akiben látott vetélytársat, azt még inkább. A nála kisebb kutyákra ráült. Már utáltak minket a környéken, pedig én mindent megtettem, de nem lehetett őt visszafogni. Senki nem mert velünk sétálni. A németjuhászokat kifejezetten utálta, már messziről őrjöngött. Bár az tény, hogy kétszer kerültünk olyan szituba, hogy beszólogattak, betámadtak, ő mindkét alkalommal "odatette" magát, és ha nincs pórázon, széttépi ezeket a kedves embereket. Az is tény, hogy ha nem kint voltunk, akkor a lakásban csak aludt. Nem rombolt, nyugodt volt.

Külsőre ő 45 kg volt, hatalmas, izmos testtel, fehér, kissé durva szőrzetű, egy foltja volt, monokli formájában. Ivartalanítva volt, füle, farka meghagyja az eredeti állapotában.

Azt hozzátenném a történethez, hogy nem vagyok kezdő kutyás, argentin dogjaim voltak, ami szintén egy nehéz fajta, de ilyen makacs, és öntörvényű kutyát még soha nem láttam. Ezt én nem csak a fajtának tudom be, de ahhoz egy nagyon anyátlan-apátlan, kidobott, hányatott sorsú ambull kéne, hogy még egyszer megpróbáljam.

Első kutyának semmiképp sem ajánlom az amerikai bulldogot. Ahogy tapasztaltam, egy francia bulldog ugyanez, csak kicsiben. Az angolról nincsen tapasztalatom.

Mik a feltételek? Kistestű, nagytestű, hosszú-rövid szőrű? Oké, hogy 8-tól 3-ig egyedül lenne, de különben mennyit foglalkoznál vele? Kutyasuli? Kutyás tapasztalatod van/volt?

Mindenképpen ambullhoz hasonló kutyát szeretnél, vagy más fajta is szóba jöhet?

a beagle vadászkutya,sokat kell vele menni és nem is lusta.

Kis-közepes méretben nincs sok lusta kutya,általánosságban pörgősek.A nagyobb testű kutyák a lomhábbak.

Tök mind1 milyen fajtát választasz,vagy akár menhelyről fogadsz örökbe,a napi 3 séta minimum.

Reggel-meló-suli előtt,délután ahogy hazaérsz és este.

Kisebb testű kutyáknál ez napi min. 4 séta,mivel kisebb a hólyagjuk is,így vagy nem tudják tartani,vagy ha tudják is,komoly orvosi következményei lehetnek.

A helyedben a menhelyen néznék szét,és egy idősebb kutyát választanék,aki már valóban lusta és már szobatiszta.

Nincs kifejezett álomfajtád,így feleslegesnek tartom a pedigree-s kutya vásárlását.