Miért rohannak örömükben a kutyák olyan eszetlenül?

juuj az én kis tacsimnál is midnig ez van, évek óta, vagy mikor hazajövünk akkor is midnig úgy örül hogy csak rohangál oda vissza egyszer csak abbahagyja és odajön hozzám :D én sem tudom hogy mitől van de szerintem nagyon vicces és aranyos

én kutyám is ezt csinálja de nem tudom rá a választ hogy ez miért van. engem is érdekelne. ha belemelegszünk a játékba a kutyám fogja magát és majdnem max sebességgel futkos körülöttem össze vissza majd pár perc múlva vagy előbb/később oda jön hozzám :)

Az enyém is így játszik, csak más kutyákkal. Legalábbis, aki vevő rá. Szerintem nem eszetlen rohanás, biztos élvezik a mozgást, meg hogy úgy futnak, ahogy csak tudnak. Ilyenkor cseréldnek a szerepek két kutya között. Az üldözött behúzott farokkal rohan a másik elől. Utána cserélnek: az üldözőből lett üldözött, és az én kiskutyám üldöz, felemelt farokkal. Birkózásnál is ugyanígy cserélgetnek.

mert olyanok mint a gyerekek. :) Csak a gyerek egy helyben ugrál, a kutya meg fut pár kört. :) Amúgy valószínűleg ugyanazért teszik mint az emberek, mi is ha úgy érezzük kicsattanunk az örömtől azt valahogy fizikailag is levezetjük (tapsolás, ugrálás, ölelgetés vagy bármi), gondolom ők is ezért szaladnak. :)

Szerintem ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy mi miért mosolygunk, ha örülünk valaminek. Miért pont így jelezzük az örömünket, és miért nem más máshogy? Ráadásul az sem igaz, hogy a szocializáció eredménye, azaz ezt láttuk az idősebbektől, és megtaláltuk, mert már a kisbabák is csinálják, meg egymástól teljesen független népcsoportoknál, például amerikai, ausztrál bennszülötteknél is ugyanúgy megvolt, megvan. Szóval ez egyszerűen ösztönösen bennünk van, a törzsfejlődés során alakult ki így.

Az én kutyám sem kivétel :)Ő is a játéknak,illetve nekem örül annyira(ha pl hazajövök pár nap/hét után,mivel más városban tanulok)hogy szó szerint azt sem tudja,hová kapjon.Rohangál fejvesztve fel-alá,pörög ezerrel,néha úgy szalad,hogy elesik szegény :)Ez általában akkor van,mikor kilépek az ajtón és füttyentek egyet,ő meg rohan ész nélkül és a terasz kövén csúszik egyet...De még az sem érdekli,gyorsan felpattan és már a lábamnál van:) Gondolom ilyenkor,,felmegy bennük a pumpa",megugrik az adrenalinszintjük és a hirtelen támadt fölös"energiát muszáj valahogy levezetniük.Én gyerekkoromban voltam így,ha valaminek nagyon örültem,én is futottam meg ugráltam,az örömöt ki kell tombolni...:)Valószínűleg náluk is hasonló a helyzet:)

Az enyém akkor csinálja ezt, amikor bírkozok vele.:)