Behívás gondok fiatal kutyánál. Vélemények?
Nem vagyok kezdő kutyás, de ez most kicsit feladta a leckét.
Van egy 5 és fél hónapos nagytestű kutyám, független, "szilaj" fajta. Foglalkozom vele rendesen, járunk mindenfelé. A behívást azóta gyakoroljuk, mióta nálam van, nincs is vele gond, AMÍG valami érdekesebbet nem talál. Tehát: nem behívható.
Pl. a kerítésen át ugatja a szomszédot, rákiabálok (jó 50 méterről), mintha meg sem hallaná. Eldobni nem tudok odáig, higgyétek el, próbáltam... Ha elindulok elkapni, ekkora kertben röhögve kicselez, amivel megint csak a saját tekintélyemet ásom alá.
A tegnapi eset húzta ki a gyufát. Sétából jöttünk haza már sötétben, egyszer csak gondolt egyet és elrohant megnézni, hogy a szántóföld túloldalán a házaknál mi az a mozgás. (Valaki lámpával jött-ment.) És hiába ordibáltam meg fütyültem neki. Robbant az agyam, elindultam utána, kb. félúton jártam, mikor derűsen galoppozott vissza hozzám. Megkötöttem, és mosolyszünetes lábnál követés volt hazáig.
Tudom, tudom, falkasorrend... ugyanakkor a kajához csak parancsra nyúl, a csontot el tudom venni tőle, semmi más nem utal arra, hogy ne tudná a "szabályokat". Többen ajánlották, hogy egyszer-kétszer kéne elektromos nyakörvet használni, hogy megmutassam, messzire elér a kezem, de ódzkodom tőle.
Húszméteres póráz? Nem hülye, pontosan tudja, mikor van rajta póráz, mikor nincs, és közelről működik a behívás is.
Sose volt ilyen probléma a kutyáimmal, hogy "néha" nem jönnek vissza. Hogyan büntessem, ha elkapni se bírom? Hogy ne menjek bele a kis erőfitogtató játszmáiba? Vagy simán nagyon kölyök még, és nem is várható el tőle a 100%-os behívhatóság?
lehet rosszul képzelem el, de kinn a pusztában látott valamit, ami érdekelte, megnézte, majd játékosan rohant vissza hozzád. Miért baj ha kíváncsi?
Városban pórázon van a kutyám, de mezőn, itt ott elengedem ahol biztonságos. Nem zavar, ha távolabb megy tőlem addig, míg nem látom veszélyesnek a helyzetet.
Vagy légy résen minden pillanatban, és még azelőtt zökkentsd ki, hogy megindulna. Ehhez nagyon figyelni kell kb hamarabb levágni mint ő, hogy mit fog csinálni.
De nemhiszem hogy ez olyan nagy gond, így önmagában.
Neki ez játék - ha bünteted is, nem fogja tudni miért volt. Szerintem.
Az én kutyám is ilyen barátságos, felfedező típus olykor, és jobban szeretem így, mintha minden pillanatban a lábamtól 10 centire araszolna, nem érdekelné semmi.
Nálunk is van így, hogy "néha nem jön vissza" de ha úgy hívom hogy tényleg komolyan gondolom, akkor visszajön. Ha csak nem tetszik, hogy innen oda megy, tehát semmi okom rá hogy beavatkozzak abba amit csinál, akkor nem jön vissza.
Nekem nem az a fontos, hogy a kutyám parancsokat teljesítsen, vagy lesse minden szavam. Hanem az, hogy ha tényleg valamit fontosnak látok, akkor hallgasson rám. Ha ez nálatok megvan, akkor szerintem nincs gond.
Mondjuk, én városban lakom, a kutyások kb 40%a nemtörődöm típus, a másik 40% túlbuzgó... az ő kutyáik valahogy olyan "szobrok" lettek. Csak a gazdira figyel, elvan, de nem játszik másokkal, nem megy el, nem csinál semmit, csak áll, és néz... Én kb azokkal jövök ki jól, akik a kutyát kutyaként tartják, nem rajta próbálják fitogtatni hogy mekkora hatalmuk van, nem tojnak be akkor ha a kutyájának támad egy önálló gondolata, és megnéz vagy csinál valamit magától. :D
Amúgy ez miért lenne erőfitogtató játszma? :D Állj hozzá lazábban egy kicsit, és addig amíg nem balhézik, és nem "fenyegeti" veszély, és örömmel megy vissza hozzád, addig nyugodt lehetsz.
Nálunk ez a "falkasorrend" sem ilyen b*zis, ahogy itt sokan előadják. Egyszerűen arról van szó, hogy ha kimegyünk pl, egy bizonyos határon belül azt csinál a kutya amit akar.
Pl pórázon tudja, hogyan kell viselkedni, de ettől még van, hogy megáll itt ott szimatolni, vagy felkelti valami a figyelmét. Most akkor, fitogtatja nekem az erejét? :D
Ha szabadon engedem, nagyon ritkán szólok neki... szerintem bízik bennem, és ezért ha felülbírálom egy egy "szándékát" azt elfogadja. De ehhez az is kellett, hogy ne kiáltozzak utána minden apróságért. Először nekem kellett megbíznom benne, és ezt kamatostul visszakaptam.
Nem kioktatásnak szántam, csak arról írtam, nálunk hogy működnek a dolgok nagyvonalakban.
Ez mind szép és jó, ameddig egy ilyen jellemű kutyád van mint a mostani. Amint kapsz egy kicsit is dominánsabbat vagy önállóbbat, majd rájössz, h ez nem így működik ahogy leírtad - de tündérmesének nagyon szép :o))
(kiképzőként dolgozom és rengeteg olyan gazdi jön hozzám a már elrontott 1-2 éves kutyájával aki azon panaszkodik h nem érti h ennél a kutyájánál miért nem működnek a dolgok, pedig az előzőnél fele ennyit sem csinált és mégis milyen jó kutya volt az... no ez azért van mert rohadt nagy mázliuk volt az előzővel és most azok az elcseszett szabályok és jelrendszerek egy erősebb akaratú, más vérmérsékletű kutyánál nem h nem jönnek be, de még rá is erősítenek erre a viselkedésre - de amíg nincs ilyen problémájuk addig azt hiszik, ahogy Te is kedves utolsó - h ez is egy működő "módszer"...)
4-5-6. válaszoló:
Alapvetően én sem egy biorobotot akarok nevelni a kutyámból, de ez a mondatod volt asszem a lényeg:
"Nekem nem az a fontos, hogy a kutyám parancsokat teljesítsen, vagy lesse minden szavam. Hanem az, hogy ha tényleg valamit fontosnak látok, akkor hallgasson rám. Ha ez nálatok megvan, akkor szerintem nincs gond."
Egyetértek.
Namármost mikor a pusztában elrohanós eset történt, vaksötét volt, a kutyát kb. 10 méterig láttam, azt is azért, mert fehér a szőre. NEM LÁTTAM pontosan, mi után indult meg. Lehetett volna őz, vagy másik kutya, vagy egy traktor, vagy autó, vagy egy vadász, vagy pánikbeteg öreg nénike, kis túlzással.
Én nem bánom, ha kíváncsi. Nappal, amikor fel tudom mérni a terepet, én is jóval engedékenyebb vagyok. De nem vehettem 100%-ra, hogy nem egy nyulat üldöz, ami aztán ne adj' isten kirohan vele a pár száz méterre levő úttestre, ahol el is csaphatja valami. (Teljesen biztonságos "puszta" sajna nincs a környékünkön.)
Ha én adott helyzetet nem biztonságosnak ítélek meg, akkor az a MINIMUM, hogy a kutyám visszajöjjön, ha hívom!! Magyarázható ez azzal, hogy én vagyok a Falkavezér, vagy azzal, hogy nem akarom, hogy a kutyámat elcsapja valami autó.
Más tészta, hogy nem várom el tőle állandóan, hogy a combomhoz simulva, rajongó tekintettel lábnál kövessen.
"Vagy légy résen minden pillanatban, és még azelőtt zökkentsd ki, hogy megindulna. Ehhez nagyon figyelni kell kb hamarabb levágni mint ő, hogy mit fog csinálni. "
Nappal ez is megy... :) de mint mondtam, akkor este mintha egy kísértet száguldozott volna a mezőn, kb. annyit láttam belőle. Egyszerűen mire felnéztem, eltűnt, mint a füst, majd' kiesett a szemem, mire kiszúrtam a mozgását több száz méterre a lámpa fényében.
Amikor fel tudom mérni a környező veszélyeket, roppant laza vagyok. Rossz példa gyerekneveléssel példálózni, de: ha fára mászik, hadd csinálja, maximum leesik, leporolja magát és kész. De ha az autópálya közepén fogócskáznak, azért hadd szóljak már rájuk.
"Pl pórázon tudja, hogyan kell viselkedni, de ettől még van, hogy megáll itt ott szimatolni, vagy felkelti valami a figyelmét. Most akkor, fitogtatja nekem az erejét? :D "
Nem a szimatolásról beszéltem. Hanem arról, ha én úgy ítélem meg, hogy veszélybe sodorja magát, akkor igenis hallgasson rám. Az erőfitogtatást arra írtam, hogy tudja mit akarok tőle, és a határozott parancsomat nagypofájú tinédzserként röhögve elereszti a füle mellett. Azért ácsi.
Gondolom, te sem legyintenél, hogy "hadd csináljon, amit akar", ha pl. egy éles vidravasat szimatolna a kutyád.
Húsz ilyen elmenésből 19 biztos csak jópofaság, elszaladt, megnézte, jól van, visszajött. De ha huszadszor valami baj éri, akkor baromira nem érte meg liberálisan teret adni a kíváncsiságának. Szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!