Mennyi időt bír ki napközben kutyád nélküled?

Amennyi időre otthon hagyom. Volt, hogy hosszabb időt is egyedül töltött, 10 óra körüli időtartamot, de volt már, hogy egész napot is, amikor vidékre utaztunk és későn értünk csak haza. Alapból nem egy izgága kutya, szerencsére, napközben általában alszik.

Szerencsére most úgy dolgozunk a családban, hogy szinte mindig van vele valaki, csak pár órára marad egyedül. :)

Akkor lesz el egyedül, ha kicsi korától kezdve hozzászoktatod az egyedülléthez is. Tehát, oké, hogy egy évig otthon leszel és tudsz vele lenni, de már akkor el kell kezdeni hozzászoktatni az egyedülléthez, különben nem lesz el egyedül felnőttként.

Gyerekként meg ne kezeld, hatalmat problémákat okozhatsz vele! A kutya kutya, ahogy már előttem is leírták, kutyaként kell kezelni és foglalkozni vele.

nekem most hétvégén 13órát voltak bezárva és nem volt semmi gond(mondjuk kaptak egy kis plussz fárasztást mielőtt otthonhagytuk őket) amúgy 5-6körül de a 8-10et simán kibírja egy kutya otthon.

Kutya nevelési könyveket meg mégmielőtt megveszed kezdj el bőszen olvasgatni. A bulldogok nem egyszerű kutyák, eléggé az ember fejére tudnak szálni ha nem tudják hogy hol a helyük.

Az enyém egy napot is kibír. Kénytelen. De elfoglalja magát és annál nagyobb az öröm, mikor hazaérek.

És én is kihangsúlyoznám, hogy a kutyával nem szabad úgy bánni mint az emberrel, mert a kutyának is rossz, de nektek még rosszabb lesz. Hihetetlen milyen szinten tud szerencsétlen állat idegbeteg lenni ha nem bánnak vele kutyaként. Én erre csak 2 napja jöttem rá igazán, mikor fél napra anyósnál hagytam a kutyát és azóta is azon vagyok, hogy kineveljem belőle amit fél nap alatt beleneveltek, csupán azzal, hogy gyerekként bántak vele. Tán ma reggelre kaptam vissza a régi kutyám, de így is 2 napba telt, hogy pár órát helyrehozzak.

Csak néhány példa: harap, morog ha nem kap meg valamit, kilopja a kaját a számból, állandóan felugrál.... És tényleg csak fél nap kellett hozzá, és még nekem kellett magyarázkodnom, hogy de érdekes, még előző nap is tudtam úgy enni, hogy leültem a kutya mellé a földre, aki bármikor elvehette volna a kajámat, de mégis türelmesen, egy nyikkanás nélkül megvárta, hogy kap-e vagy sem... Nem ugrált, nem morgott...

Csak ugye anyós egész nap ölben hordta, minden kajájából adott a kutyának, és még a nasis szekrényt is kinyitotta, mert kell a chips a kutyának. Arról nem beszélve, hogy minden meg lett neki engedve és ha rosszat csinált akkor is egy kedves kis ejnye-bejnyét kapott. Az meg pluszban odatett az egojának, hogy anyósomék saját kutyája meg mindenből kimarad és ha szegény még nyüszíteni mert érte, jól le lett ordítva vagy ki lett zárva, mert ugye a kicsi az cuki... Apósnak meg a legjobb szórakozása, hogy cibálja a kutya bajszát és közben morog neki, hogy visszamorogjon. Aztán ha odakap, akkor van meglepi.... Arról nem beszélve, hogy azt is hallgathattam, hogy mi mindent pisilt össze a kutya míg ott volt... Mert ugye arra figyelni, mikor jelzi, hogy ki akar menni, már luxus.

Nah mindegy... Bocs, hogy hosszú lett, de talán átérzed milyen fontos egy kutyával kutyaként bánni, mert még ilyen rövid idő alatt is elviselhetetlen módon el lehet rontani, aztán meg majd jöhet az, hogy ez a kutya hülye és menhelyen a helye, közben meg csak ti nem tudjátok megnevelni. Mondhatod, hogy ti nem lesztek ilyenek, de én csak pár példát írtam le, millió más van amivel még ellehet rontani egy kutyát.

Olvasgass kutyás könyveket. Kezdetben Jan Fennell kutyapiszhológiáját ajánlom, netről ingyen le lehet szedni.

Csak, hogy ne változzon rémálommá ez a boldog kutyavárás.