Akik elkényesztetik a kutyájukat azok nem gondolnak a következményeire?

Nekünk ma volt hogy mentünk a kereszteződés felé, mellette 3 méterre egy néni fogja a kutyáját (SZOBACIRKÁLÓ természetesen már elnézést :D), mi elindultunk át a kereszteződésen erre a néni elengedte a kutyát aki olyan hangosan ugatva rohant el mögöttünk hogy ilyet én még nem hallottam, a szívbajt hozta rám. Erre a néni röhögve: "Olyan kis aranyos, mindig csak akkor ugat ha már nem érzi magát veszélyben!"

Hát ez tényleg nagyon ARANYOS, komolyan, nekem is egyből ez a szó jut eszembe az ilyenekről...

Gondolom azért van ez ennyire elterjedve a zsebharcos kutyák között, mert a kedves "gazda" úgy gondolja, hogy jajj, hát olyan kicsi a kis üntyülüpüntyülü cuncimunci drágasága, hogy úgysem árthat senkinek. Egyébként az ilyen padlócirkálók amúgy is vonzzák a hozzánemértő, leszaromfajta

a, plázacicákat

b, vénasszonyokat

akiknek annyi az elvárása a kutyától, hogy legyen cukimuki, és a sz@rját viszonylag könnyű legyen belerugdosni a járdáról a fűbe.

Bocsi, ha kicsit agresszív vagyok, de pont fél órája találkoztam össze az a, esettel, aki jajjdecukorfalatnak hívta a kutyának csúfolt óriáspatkányát (már bocs), mikor az a parkban ment neki az összes többi kutyának.

Az ember nem gondolhat arra, aminek a létezéséről sem tud (kivéve, ha olyan ember, mint Newton vagy Einstein...). Ezért nem gondol a következményekre. A legtöbb ilyen gazda a kutya viselkedését az ő egyéni hóbortjainak, a jellemének a részének tekinti.

Az ember hiába él együtt a kutyával, nem tudja azt ösztönösen kezelni. Ha belegondolsz, a mai emberek nagy része a saját gyerekét is elkényezteti, nem képes nevelni, aztán meg csodálkozik, ha életképtelen lesz... Pedig azért a saját gyermek felnevelésének valamennyire ösztönösnek is kéne lennie.

Szerintem jobb kérdés az, hogy hogy a francba nem jut eszükbe egyes embereknek az, hogy előtanulmányokat végezzenek, mielőtt belekezdenek egy 15 éves projektbe?