Úgy érzem már nincs meg a kutya-gazdi bizalom. Már nem tudok a kedvére tenni! Hogyan lehetnék az ő szemében én a gazdája?

Úgy viselkedik a kutyám mint ha már nem is érdekelném. Már játszani se akar velem (de mással játszik csak velem nem). Nem tudom hol ronthattam el. Igaz 1 éves koráig (és még most is) anyámhoz ragaszkodott a legjobban. Amit totál nem értettem hisz én is ugyan úgy adtam neki a kaját. Aztán mikor édesanyám elköltözött teljesen egyedül én foglalkoztam vele napi 2-4 órában, és szerencsére már az időm is engedte hogy foglalkozzak vele ennyit. Aztán kb. 1 hete az igazat megvallva már félek is a kutyámtól! Kivittem sétálni mikor oktalanul odaakart futni a mellettünk elsétáló kiskutyára és én gyorsan a bőrénél fogva (mert nem volt időm a nyakörvért nyúlni) megfogtam. Pedig eddig soha nem csinált ilyet! Biztos fájhatott szegénynek ezért gyorsan visszafordult és megharapott. 1 évig jártunk kutyaiskolába amit sikeresen teljesítettünk. De persze ha édesanyám jön hozzánk neki annyira örül. Nekem még soha nem örült annyira mint édesanyámnak szokott mikor hazajön.

Gondolkoztam már rajta hogy szakértőt hívok mert ez így nem jó hogy soha rám se bagózik, mindenkinek engedelmeskedik (aki nem foglalkozik vele) csak nekem nem.