A lány kutyák szelídebbek mint a fiú kutyák?

Abszolút egyedi. A kanokat kicsit jobban hajtják a hormonjaik, de vannak nagyon paraszt és akaratos szukák is, nem kevesen. Ráadásul ha kanok "verekednek", az sokszor csak látszat, sok szőr meg nyál meg hörgés, de semmi komoly, maximum véletlenül sértik fel egymás bőrét, míg a szukák ritkábban verekednek, de ha igen, akkor az gyakrabban végződik az állatorvosnál.

Ezért kell kutyaválasztásnál nem a statisztikákat nézni, hanem az adott kutyát, hogy konkrétan ő milyen típus, domináns, akaratos, vagy alkalmazkodóbb, és annak megfelelően eldönteni, hogy jó lesz-e.

Szerintem ez nem nem függő.

Pici gyerekkorom óta folyamatosan voltak kutyáink otthon. (kinti-benti)

Most hogy felnőtt vagyok, nekünk is van 3. (2 szuka, 1 kan)

A két csaj nagyon bújós, a kistöki már nem annyira. Viszont iszonyú türelmes. A főnököm gyerekei rendszeresen át jönnek őt nyúzni. A szukák is hagyják magukat, de ha megunták elvonulnak.

Nálunk az idősebbik szuka az agresszívabb, domináns. Más kutyákkal is és azzal az emberrel is, aki ütésre emeli a kezét, akárcsak játékból is(kivéve a kisgyerekeket). Tesóm kanja detto ugyan ez. Nem lehet össze engedni akár kivel.

Viszont soha egyikünkbe sem kaptak bele!

Az idős szukám befogadott. Egyszer morgott rám, amikor nem tetszett neki a rendszer. Akkor a földre tepertem a grabancánál fogva, aztán amikor már a hátán feküdt, rámarkoltam a torkára és rá morogtam. Azóta én vagyok a falkavezére. Próbáld ki te is. Kivéve ha nem egy 80kg-os kutyád van.

Tényleg sokszor egyedfüggő, de ha nagy általánosságban mondjuk, akkor egyetértek veled. Nem is vágytam soha kan kutyára. Nem csak ezért, hanem olyan idegen tőlem ez.

Szukapárti vagyok, és akik eddig voltak, egy volt nagyon domináns, de ő eleve 3 évesen került hozzám, mentett kutya volt, akit bántottak. Ő nagyon agresszív volt más kutyákkal is, kanokkal is ugyanúgy, és sokszor emberekkel is.