Visítva örül a kutyám mindennek, mindenkinek. Erről leszoktatható valahogyan?

7 éves kan tacskókeverék kutyusom van. 1 hónapja lett ivartalanítva. Gondom az, hogy a doki szerint túl sok emberi szeretet kapott és ezért él ennyire érzelmi-lelki életet. Ez úgy nyilvánul meg, hogy visítozik ha örül valaminek/vkinek. Ha indokolt, ha nem. Ha pl. látja hogy pakolok és rájön hogy jöhet ő is, akkor már nyüszít is és remegve az izgalomtól visítozva rohan le a lépcsőn. Ez eleinte vicces, aranyos stb. De ha utcán meglát egy családtagot, alig lehet vele bírni és hát mindenki szemrehányást tesz, mert hangosan visít mint egy malac. Már buszon sem lehet vinni, mert meglátja és ugrál, visít, ugat. Ismerősök már volt, hogy inkább "nem ismerlek"-et színleltek, mert ciki volt nekik a visítozó kutyám. Sokszor már nekem is zavaró, hogy nem tudom lenyugtatni, hogy legalább ne visítson. Segítsetek valamilyen leszoktató tippel légyszi!!!