Ha most visszamehetnél oda, mikor a kutyád kölyök volt, mit csinálnál másképp? Miért?

Ez jó :)

Nem aggódnék annyira, hogy "nem tud megbírkózni" az akadályokkal, új helyzetekkel. Ebben próbálnék pozitív lenni.

Pl csak most, 5 hónaposan mertem először szabadon engedni. Megtehettem volna már korábban is.

Több, minőségibb időt töltenék vele a szabadban.

Semmi olyat nem csináltam rosszul,ami maradandó problémát okozott volna,pedig egy keményfejű terrierem van,első kutyaként.Jól felkészült voltam,ennek már 2 éve kutyával,és előtte még jó 3-4 év kutya nélkül,mások kutyájával.

Esetleg,annyi,hogy görcsösen ügyeltem a fajta JÓ hírének a terjesztésére,ami elsősorban a többi kutyával szembeni agresszióra irányul,ezt annyira tökéletesítettem,amennyire csak lehet,viszont az emberekkel lévő szocializációját a háttérbe szorítottam.

Így a gyerekekkel van egy kis probléma (csak az üvöltő rohangászó félékkel),nem agresszív,csak ugat,mert nem tudja kezelni a helyzetet.Viszont én tudom,a falkasorrend rendben van és ez számít.

Ja,és nem venném szaporítótól,bár ennek külön története van,ha nem hozom el,már nem élne.

Következő kutya jövő nyárra van tervben,egy gyönyörű törzskönyves cane corso :) Hasonló jó eredményeket várok vele is.

Hát a hibákból a legkönnyebb tanulni, pláne ha te követed el. (utálom azt a mondást, hogy tanulni kell mások hibáiból, mert az ember is egyedi darab:)

Nem csinálnék vele sokmindent másképp, hiába első kutya.

Hiszen szokni kellett a kutyát, ráadásul az alaptermészetemen nem tudok változtatni, vagyis nem vagyok drákón, de komolyan betartok minden elemi szabályt,megtanítottam mindent, aminek szükségét éreztem, ennek ellenére nyilván lenne/van mit csiszolni, de mivel a kutya is egy élőlény ezért folyton tanulok/tanul ő is.

Megjegyzés: marha szerencsém van a kutyámmal, mert alapvetően egy nyugodt megadó típus hiába terrier:)

Hamarabb rájönnék hogy hol a helye a "falkában" illetve mellettem. Sokáig vívódtam. Én kissé antiszoc vagyok, gyakran fáradt, rosszkedvű (sokat dolgozom) a kutyám az ellentéte: pörgős, vidám, nagyon barátságos. Szóval mindíg gond volt, hogy húzott pórázon, mert nagyon ment volna, emberekhez rohant volna, én meg ezen aggódtam. :D

Aztán, rájöttem, hogy pont kiegyensúlyozzuk egymást, úgymond. Mióta rájöttem, hogy ezek az ellentétes vonások nemhogy nem illenek össze, hanem kiegyensúlyozhatják egymást, azóta a kutyám mellettem jön, figyel rám, olyan mint egy kisangyal. Ami szabadidőm van amúgy, azt vele töltöm a szabadban. Mióta megvan ez a "titkos kapocs" azóta én is magabiztosabb lettem, és ő is nyugodtabb.

Talán ezt hívják kötődésnek. Korábban, kissé üresnek éreztem, a van egy kutyám, jövünk megyünk, tanulunk dolgot.

Mióta tudom, hogy ő az én ellenpólusom, amire nagyon nagy szükségem volt, és így tekintek rá, azóta teljesen megváltozott, és úgy tűnik szívesen fogadja ezt a szerepet.