Mit tegyek a rosszcsont kutyusommal?

Az elzárás a lehető legrosszabb lépés volt részetekről.

Ha együtt nőttek fel, a morgás teljesen természetes reakció, hiszen elérték az ivarérett kort, és el kell dönteni, melyikük az erősebb. Ezt morgásokkal, apróbb bunyókkal intézik el. A méret egyáltalán nem számít.

Össze kell őket szoktatni, és együtt kell őket tartani, nem elzárva. Mind a kettejükkel napi rendszerességgel foglalkozni, nevelni, tanulni (pl. trükköket), sétálni, esetleg kutyasuliba járni. Ha esetleg a dominancia harcok durvák, akkor rájuk kell szólni, helyre kell tenni őket. Azt azért lehet látni, mikor megy egy verekedés vérre, és mikor van az, hogy csak a hangja nagy, de valójában nem történik semmi.

Azért rág, kapar, mert ki akar onnan jönni, fel akarja hívni magára a figyelmet. A rács másik oldaláról nem fogjátok tudni megnevelni, leszoktatni a rosszaságokról. Ha kimentek rászólni, persze, hogy abbahagyja a rágást, hiszen elérte, amit akart: kimentetek hozzá, figyelmet kapott tőletek. Csak akkor fog menni, ha bevonjátok a falkába és kielégítitek az igényeit.

Nektek pedig ajánlok elemi szintű önképzést, könyveket, interneten cikkeket, kutyás műsorokat, mert egy alapvető, természetes dologra reagáltatok kizárással, nagyon helytelenül. Ez arra vall, hogy nem értetek a kutyatartáshoz. Ezt nem bántásiból, hanem ösztönzőleg mondom.

Ha ennyiben hagyjátok a dolgot, 1 év múlva lesz egy neveletlen, szocializálatlan, rosszabb esetben domináns, agresszív kutyátok. Mihamarabb el kell kezdeni a képzését, tanítását, szocializációját.

Ha kan, érdemes lenne ivartalaníttatni.

Illetve vele bánjatok egy kicsit keményebben. Nem ütésre vagy kiabálásra gondolok, isten ments, hanem hogy jobban éreztessétek vele, ti vagytok a falkavezérek, húzzátok szűkebbre a határokat. Ha ti jobban ledomináljátok, talán az hatással lesz a másik kutyával való kapcsolatára is (talán).