Két nagytestű kutyánk van. Amikor játszanak se nem hallanak, se nem látnak. Nem szeretném, hogy az éppen most járni tanuló kisfiamst fellökjék. Mit tehetnék?

Először is köszönöm a válaszokat!

Viszont úgy érzem, hogy leginkább a 4.választ adó értett meg. Igyekszek pontosítani...de persze lehet, hogy még így is kihagyok valamit...egy 10,5 hónapos kisfiam és két japán akitám van (A kan 4,5 éves múlt, a szuka 2 volt júniusban. A szukát néhány hónapja ivartalaníttattuk, bár ez a jellemén nem változtatott semmit...mondjuk nem is ez volt az elsődleges cél.) Eszem ágában sincs egyedül hagyni a gyerekemet velük (és nem azért mert nem bízok meg bennük)! Úgy gondolom egy gyermeket sem lehet 10-12 éves koránál előbb egyedül hagyni egy kutyával sem!

Nem vagyok önámító, így tudom, hogy biztosan lenne még mit nevelni rajtuk, illetve a kisfiam megszületése óta tény, hogy nincs annyi időm rájuk, de...amúgy napi szinten igyekszem velük foglalkozni (gyerekkel és gyerek nélkül is amikor alszik). A kutyák a kertben játszanak. Amikor még a kisfiam nem született meg, akkor volt olyan, hogy annyira futottak, hogy az egyikőjük (aki előrébb volt és hátrafelé nézett a másikra) nekem szaladt véletlenül. Szóval a kutyák nem direkt akarják fellökni a fiamat, egyszerűen csak annyira belemelegednek a játékba, hogy nem, vagy későn figyelnek. Eddig nem volt mellettük így gyerek és szerintem nem tudják, hogy bajt okozhatnak, ha nem figyelnek futás közben például. Félreértések elkerülése végett találkoztak gyerekekkel (kisebbel is, nagyobbal is), de az más szituáció volt, és csak rövid ideig tartott.

Gondoltam arra, hogy elzárom őket, míg mi kint vagyunk az udvaron, de úgy gondoltam nem jó ötlet mindig különtenni őket (negatív élménytársítás), hiszen az a célom, hogy az eddig is családtagként, de nevezzük inkább falkatagként nevelt kutyákat hozzászoktassam a kisfiúnkhoz. Már kezdetektől igyekszem odafigyelni a fokozatosságra például a kórházból hazajövet megszagolhatták a kicsit és én kint maradtam egy kicsit játszani velük. Aztán volt, mikor odavittem a fiamat hozzájuk és hagytam, hogy megsimogassa őket...ha a kutya odébb állt, akkor hagytuk, nem mentünk utána, ha ütni kezdte az állatokat (neki még nem jó ugyebár a finom motorikája), azt rögtön lereagáltam, hogy nem szabad és nem engedtem, hogy tovább ütögesse őket. Volt olyan is, hogy a kutyáknak pozitív élményük legyen, hogy a kisfiam adta nekik oda a jutalomfalatot, míg Ő persze a karomban volt. A közös sétákat is fontosnak tartom...mondjuk sajnos ezek száma igen lecsökkent, mert Párom 1,5 hónapja minden nap dolgozik és túlórázik, én meg kisgyerekkel és kutyákkal/kutyával nem mertem egyedül elindulni (sok erre sajnos a kóbor kutya)...de erre is igyekszünk hamarosan kitalálni valamit.

Szóval, akkor mit is tehetek? Tanítsak nekik egy új parancsot? Zárjam, vagy ne zárjam őket külön? Későbbiekre gondolva (pl. mikor kisiskolás lesz a gyerekem)kerítsek le most egy kis részt a gyereknek a kertben, ahová a kutyák nem tudnak menni, ha én nem akarom? Felelőtlen szülő lennék? Őszintén szólva nem érzem így, mert pont azért kérdezek, hogy megelőzzem a bajt a későbbiekben és ne hozzak rossz döntést!

Kedves utolsó és utolsó előtti válaszoló!

Köszönöm a biztató szavakat! Szimpatikusak voltak amiket írtatok, így megpróbálom alkalmazni ezeket! Nem tudom mennyire hülyeség, de arra gondoltunk, hogy összeállítanánk nekik egy kutyafutópadot (persze ezzel nem a sétákat és a foglalkozást szeretnénk kiváltani), hogy egy kicsit le tudják vezetni a felesleges energiáikat...