Szerintetek kutyás emberekben bízhatók? Ti kutyások emberileg milyennek gondoljátok magatokat?

Pont annyira lehet a kutyásokat egy kalap alá venni, mint a melegeket, a horgászokat, a balkezeseket, a kékszeműeket vagy...a zsidókat. :)

De mondjuk az biztos, hogy a kutyasuliba járók többségében legalább van felelősségérzet a kutyájukért, ez mindenképpen jó pont nekik. :)

Nekem 2 (most ideiglenesen 3) kutyám van. Nem mondanám magam megbízhatónak.

Mindenhonnan elkések. Megígérek dolgokat, aztán elfelejtem stb... Többnyire jó kedélyű sem vagyok. Inkább hangulat ember.

De szeretek segíteni. Nehezen mondok nemet. Sokszor ki is használnak mások. És ha már felkeltem és nem felejtem el akkor mindig igyekszem azt megigérni, amit biztosan meg is fogok majd tenni.

Hát, mondjuk kutyás közössége válogatja. Mert én amióta kiállításra járok (nem is régóta), annyi rosszindulatú és irigy emberrel találkoztam, hogy ihaj. Volt olyan, aki (igaz, mézesmázosan) amikor a fél éves kiskutyámmal csak benevezés nélkül kilátogattunk egy kiállításra, a kutyám teljes törzskönyvi nevét megtudva le akart beszélni minket a további tervekről, jaj, ez már sosem éri el a standard méretet, ennyi idős korban már fölösleges várni rá, különben a szőre se jó típusú (a kölyökszőr...), fölösleges pénzkidobás kiállításra nevezni őt meg így-úgy-amúgy. Ehhez képest később sosem kapott Kitűnő2-nél rosszabb eredményt, a Világkiállításon is az élvonalban végzett, több neves tenyésztő elnézegetné az udvarában... Kiderült, az előbbi hölgy nem kedveli a mi kutyánk tenyésztőjét, ezért ármánykodott. Olyan is volt, aki a kutyánk nevét hallva rögtön otthagyott. Olyan is, akit jó barátnőmnek hittem, szinte minden kiállításon találkoztunk, együtt voltunk, aztán egyszer meg akarta venni a kutyám. Én viszont szeretem őt, nem csak egy tenyésszuka nekem (amúgy még nem volt kölyke), ezért kedvesen ugyan, de visszautasítottam az ajánlatát. Na, ezután elkezdett lejáratni, több embert ellenem fordított, nehezen tisztáztam magam, van, aki ma is fúj rám légből kapott hazugságok alapján...

Szerencsére találkoztam normális kiállításozókkal is, de azóta nagyon óvatos vagyok mindenkivel. Kedves, de tartózkodó.

Normális kutyásokat leginkább a menhelyi önkéntesek közt ismertem meg, ők önfeláldozóak, nem finnyásak, jószívűek. Általában! Mert sajnos itt is van kivétel...

Szia. Én amíg nem kutyáztam, és amióta kutyázok is mindig egyenes, és megbízható embernek tartottam magam( a megbízható alatt azt értem, hogy nem pletykálok, nem foglalkozok mások életével, ha segítséget kérnek segítek, de 3. félnek sose mondom tovább a dolgokat)

Ami a hat lábúvá válásom óta változás történt az talán az, hogy tényleg türelmesebb vagyok sok mindenben, de azért nem mindenben.

Pl az emberekhez fele annyi türelmem sincs, mint a kutyákhoz. Pl ha a kutyám értetlenkedik akkor "elmagyarázom" neki annyira, hogy megértse amit akarok, viszont, ha egy ember értetlenkedik, akkor nagyon hamar bepöccenek, ha valamit mondjuk harmadjára megkérdeznek, akkor finoman elküldöm az illetőt egy melegebb éghajlatra, hogy másnak értetlenkedjen, ne nekem....

Valamint, én tudom magamról, hogy nagyon nagyon sokszor bunkó vagyok...Ez sokszor megnyilvánul a beszédemből, vagy a magatartásomból. Ha valaki nekem nem szimpi, akkor nem is keresem a társaságát. Persze nem vagyok élből elutasító, csak inkább tartózkodó, és figyelő állásponton vagyok azzal az emberrel.

Amúgy, nem gondolom magam rossz embernek, mert ha bárki segítséget kér, én mindig segítek, nagyon könnyen szoktam barátkozni, és kommunikálni akár vad idegenekkel is, mindig őszinte vagyok(emiatt írtam hogy sokszor bunkó is).

De, kutyás körökben találkoztam már olyannal, aki rögtön felkerült a fekete listámra, mert olyan ellenszenves kisugárzása volt, hogy még a kutyám se ment oda hozzá(pedig ő mindenkit szeret). Nagy képpel előadta a kutyasuliban, hogy itt csak neki van kutyás végzettsége, itt csak ő ért a kutyákhoz, aztán amikor az egyik kiképző(nálunk fiatalok a kiképzők, és tényleg nincs papírjuk, de a korukat meghazudtoló tapasztalattal, és hozzáértéssel rendelkeznek) oda adta neki a saját (képzett) kutyáját, hogy ha olyan nagy ász, akkor gyakoroljon a kutyájával, akkor az a személy arra se tudta révenni a kutyát, hogy leüljön, holott az a kutya bárkinek bármit megtesz, ha van nála jutalomfalat...Erre a reakció nem az, hogy talán mégsem olyan nagy ász, ahogy előadta, hanem hogy a kutya egy "neveletlen dög" és hogy azért nem csinálja neki a parancsokat, mert "nem volt még jól megverve". Na hát ezután a kijelentése után szépen ki lett rakva a kutyasuliból, a nagy szaktudásával együtt, azóta is halljuk vissza a negatív megjegyzéseket, ami az iskolát érinti.

A másik nagy "kedvencem" meg oda jár a suliba, pedig már mindenki utálja...Ő tipikusan az az ember, akinek farokhosszabbító a kutyája. Neki csak azért kell a kutya, hogy őt megvédje, ha a kutya valamit nem jól csinál képes fejbe rúgni, többszöri figyelmeztetés ellenére is. Bár, most ő neki is az lett mondva, hogy ha még egyszer így viselkedik akkor köszönhet el a sulitól, most tartja magát, de úgy se fogja sokáig bírni... És ezek mellett azt hiszi, hogy ő a csodálatos kutyadoki, aki mindenhez ért, volt már olyanra is példa, hogy a kiképző mellé áll, és amikor beszélt, akkor beleszólt, hogy szerinte így, meg szerinte úgy lenne a helyes...

Szóval, azért, mert valaki kutyázik, az nem készpénz arra, hogy jó fej is legyen.Bár személyes tapasztalatból mondom, hogy kevesebb ilyen hülye van kutyások között, de azért még így is akadnak szép számmal...Szerintem ne bízz meg senkiben feltétel nélkül addig, amíg meg nem ismered rendesen. Nehogy nagyot koppanj.

Jajj de utálom a kategorizálást. Én pont ugyanannyi f-szfejjel találkoztam kutyások közt, mint nem kutyások közt. Sokak szerint én is f-szfej vagyok, mert nem rejtem véka alá a véleményem, és ha valaki beszól, azt lealázom. Ugyanakkor segítőkész vagyok emberekkel, állatokkal egyaránt. Akkor ki dönti el, hogy én jófej vagyok-e? Van akinek igen, van akinek nem.

A kutyasulin elég képmutató arccal találkoztam amúgy, akik rejtett módon megszólták más keverék kutyáját, miközben nekik szaporított kutyájuk volt, de nagyon kedves, jófej embereket is megismertem.

Hát én még csak 3 éve kutyázom, de az biztos, hogy több pozitív hozadéka volt a kutyás életemnek eddig.

Én alapvetően szeretem az állatokat, tehát a kutyákat is szívesen nézegetem, néha a viselkedés megértése miatt, máskor pedig gyönyörködöm bennük.

Nálam a bunkó kutyás kategória már ott elkezdődik, hogy a kutyagumit otthagyja, aztán a futin leül a padra,pletykálkodik, a kutyájával nem foglalkozik és az ebekről tulajdonképpen szinte semmit nem lehet vele beszélgetni.

Nem mondom, hogy csak kutyáról essen szó, de ha én bemegyek a futira az esetek 99%-ában erről beszélgetek.

A kutyám elég magának való, vegyüléssel nincs gondja a többi kutyával inkább közömbös, ezért inkább csak áthaladunk a futin, küszönünk egymásnak és már megyünk is játszani labdával, frizbivel.

Aztán vannak olyan kutyások is akik elől szabályosan bújkálok, mert rámtelepedik a lelki nyavajájával és kutyája olyannyira neveletlen, hogy látom az enyém is szívesen világgá futna előle.

Olyan is előfordult, hogy a gazdit nem különösebben bírtam de a kutyáink jót játszottak.

Szerintem a kezdeti lelkesedéssel lassan kirajzolódnak a valódi jellemek, amire idővel mindenki rájön. Ennyi.