Miért utálja a legtöbb ember a kutyákat és macskákat? (többi lenn)

Ehhez lelek kell, szeretet, ami sokakban nincs meg.

Aki nem szereti az allatokat, az az emberekkel is olyan.

Szerintem se a kutya, se a macska nem nyug, de en a legyet is kiengedem, ha beteved, nem csapom le.

Mondjuk tobb mint 10 eve allatmento vagyok, de ha nem lennek az, akkor is igy gondolkodnek.

Orulj neki, hogy Te Anyuddal ilyen vagy. Es egyre tobben vagyunk, elhiheted. :)

Szia!

Megértem a felháborodásodat, de azért a többség - hidd el - nem utálja az állatokat...szerencsére.

Az pedig, hogy még pénzért sem hajlandó valaki befogadni bármilyen állatot isteni szerencse.

Aki pedig valóban nem szereti az állatokat és ennek hangot is ad, az egy szerencsétlen lelkiszegény, mentálisan terhelt egyén...

Azért meg a legtöbb embernek fontosabb a kocsija, a Tv-je, meg a szilikon a mellébe. A saját - esetleg a családtagjain - kívül nem tisztelt más életet.

Szerintem sem kötelező szeretni az állatokat. Az állatok ezt soha nem is akarták tőlünk. Csak hagyjuk őket békén.

Amely állatot meg már szocializáltunk, azzal vállaltuk a felelősséget értük.

Tehát ha magunkhoz vettük etessük, ha beteg vigyük orvoshoz, és ne rakjuk utcára ha meguntuk.

Nem muszáj az állatokat szeretni, de velem soha nem fogja tudni elhitetni az ilyen ember, hogy ő bizony emberbarát, meg hogy az ember előrébb való meg a sok baromságot!

Az ilyen csakis magával foglalkozik. Én, nekem, enyém, engem.

"Az állatokról egy másik, bölcsebb és talán rejtélyesebb elképzelésre van szükségünk. Az egyetemes természettől távol, bonyolult leleménnyel élve a civilizált ember a teremtményeket tudásának nagyítóján át vizsgálja, és így felnagyítva lát egy tollat, az egész kép pedig torzul. Atyáskodunk felettük tökéletlenségük miatt, tragikus sorsuk miatt, hogy olyan mélyen alattunk öltöttek alakot. És itt tévedünk, hatalmasat tévedünk. Mert az állat nem az ember mércéjével méretik. Egy olyan világban, ami a miénknél régibb és teljesebb, kidolgozottan és tökéletesen mozognak ők, olyan érzékekkel megáldva, amiket mi elvesztettünk, vagy sosem értünk el, olyan hangokkal élve, amiket sosem fogunk hallani. Ők nem felebarátok; ők nem beosztottak; ők más nemzetek, akik az élet és idő hálójában összeakadtak velünk, rabtársakként a Föld ragyogásában és vajúdásában."

Henry Beston

Egyébként szerintem éppen az ember evolúciós zsákutca.

És már elindultunk visszafelé.