Előfordult már, hogy elhagytad a kutyádat vagy hogy elszökött?

Jelenlegi kutyám az első igazi, saját kutyám. Soha nem hagytam el, a szó szoros értelmében nem szökött...DE :D

2 évvel ezelőtt egy hétvégén a kiadós délelőtti séta után itthon pihenve csörgött a telóm: kedves sok-kutyás ismerősöm hívott - hol vagyok??? Hol a búbánatban lennék, itthon :D Mert a kutyám a tőlünk 200 méterre lévő Duna-part felső részén van és játszik a kutyáival. Mondom jó vicc...de tényleg :O kimentem a kertbe, Argos sehol.

Utána mentem, a többit inkább nem részletezem...

Előzménye: megtanítottam kinyitni a kaput, de nélkülem és biztatásom nélkül soha nem sikerült neki...hát akkor igen :D

Gyerekkorom kutyája igazából ismerősé volt, panelban. A kutyát rendszeresen egyedül engedték le sétálni, ivaros kan...tüzelés esetén 1-2 napig simán nem ment haza...no comment.

Hétvégén és szünetekben mentem a kutyáért, hoztam nagyszülőkhöz, és játék, séta, tanítás, stb-stb...évek múltával egyre erősebb lett a kötelék.

Egy kis dombon sétáltunk, kutya mögöttem jött...egyszer hátra néztem, nem volt ott :O rohantunk haza, kb. 1 km-re. A kertben feküdt :) Vhogy elkeveredett és hazajött.

Máskor vittem haza a gazdiknak, de tüzelő agár után elfutott...hazajöttem, mit tehettem volna. Legközelebb mondták a gazdik, hogy 2 nap után ment haza kimerülve.

Utolsó 1,5 évében volt már hivatalosan is az enyém, ezt az időt már nálam töltötte. Ebből bő fél évet voltunk kertesben.

Benti kutya volt, ha nem voltam itthon. Hazaérve kutya sehol. Nagyapám mondta, hogy kiengedte a kertbe dolgát intézni. A kapu meg gondolom nyitva maradt a szomszéd miatt, a kutya meg megsétáltatta magát, ahogy előtte 13 éven át tette eredeti gazdájánál...2 buszmegállóval odébb megtaláltam, örült nekem és hazajöttünk. Ezt két egymást követő nap eljátszotta.