Miért van mindig olyan válaszoló, aki csak úgy random bedobál fajtákat?

Ágnessel értek egyet. a legomegább kaukázusi közel olyan kemény lehet mint a legkeményebb labi... persze túlzok de azért remélem érthető.

Persze vannak fajtán belül eltérések, de azért ha valaki pörgős kutyát akar akkor nem ajánlok neki angolbulldogot mert külsőleg az tetszik neki..(még akkor se ha bulldoghoz képest mondjuk aktív :D)

Vannak persze eltérések kutyánként, nekem fontos a külső, de és az igaz hogy kutyát nem lehet fajtaként ajánlani hogy az tuti jó lesz.. de azért iránymutatásnak jó a fajta. Aztán lehet azon belül már szürni egyedre.

Azért mert az ilyen emberek többségének labija meg goldenje van és gondolják, hogy azok kívül már nem is létezik más :)

Hozzáteszem, sokszor az adott kérdező is össze-vissza beszél. Pl. rendszerint nem tudják megkülönböztetni a jelzőkutyát a házőrzőtől. Meg sokszor olyan elvárások vannak egy fajtával szemben, hogy hajjajj! Csak éppen saját magukkal szemben nincs.

Én már magát a kérdéseket sem értem.

Ha vkinek annyi elképzelése sincs, h milyen fajta kutyát szeretne, ergo nincs meg a naaaagy szerelem egy bizonyos fajta iránt, miért nem ballag el egy menhelyre és választ egy olyan kutyát, aki passzol hozzá?

Nem igaz, hogy 98%-ban nevelés kérdése. Egy kiképző mondta egyszer, es én vele értek egyet, hogy kezdő kutyásnál a kutya jellemét 30%- ban a nevelés és 70-ban a genetika határozza meg. Tapasztaltabbnál 70 a nevelés és 30 a genetika javára. Szerintem ez az arány még javítható, ha valaki tehetséges, képzi magát folyamatosan és nagyon sok kutya átment a kezei közt, de alapvetően a fajta nagyon is fontos.

Kérdező: sajnos de, ez alapján választanak kutyát. Tanúja voltam a buszon ülve, amint "kutyaszakértő" tizenéves oktatja a barátját: "ha házőrzőt akarsz, vegyél francia bulldogot, mert az kicsi és a betörő nem látja, hogy hol van" és még hasonló baromságok sorozata hangzott el 20 percen keresztül, a haver meg lelkesen bólogatott. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek.

nah erről a házőrzősdiről eszembe utott egy sztori.

egyszer felhívott a párom hogy egy haverja kérdezi mi a különbség a pit és az amstaff között. hát elmondtam majd megkérdeztem miért született meg ez a kérdés, mire közölte a párom hogy a haverja nem túl bizalomgerjesztő környéken lakik és kéne házőrző.

nos elmondtam hogy a dolog nem így működik. eleve egy domináns egyedet kellene kiválasztania (ö.v.re a domináns egyedek a legalkalmasabbak!) egy ilyen célra amivel már önmagában sem kevés meló a nevelés. sem az ö.v. sem más nem áll ott meg hogy akkor a kutya ezt megtanulta és akkor onnantól kezdve nem is kell foglalkozni vele. folyamatosan kell gyakorolni, tanulni trenírozni stb. és akkor emellé jön még az is hogy ezeknek a kutyáknak kifejezetten fontos hogy az energiájuk le legyen vezetve, nem beszélve ha egy domináns kutyával számolunk. ugyanis a mozgás hiánya az ilyen kutyák esetében nagyon könnyen csaphat át agresszivitásba. no emellé még számoljuk hogy a blökit etetni is kellene minőségi kajával és hát az esetlegesen felmerülő orvosi költségeket se feledjük.

igen ám, de mégha mindezt biztosítani is tudjuk, azt mind tudjuk hogy bár elrettentő lehet egy ilyen fajta de nem nehéz megmérgezni, lepuffantani stb stb egy kutyát. ráadásul még az sem kell ehhez hogy valaki be akarjon törni hozzánk, bőven elég az is sokaknak hogy nem örülnek ha egy ilyen vagy ehhez hasonló fajta van a környezetükben. a párom egy másik haverjának egy ambullját mérgezték le, csupán a fajtája miatt.

majd megszakadt a beszélgetés, mert lement a kariról a pénz. úgy fél óra múlva jött haza a párom megkérdeztem mi újság a témával kapcsolatban. elmondta hogy miután jobban belegondolt a haverja -akinek nem mellesleg a munkája miatt nagyon kevés ideje lett volna a kutyára- rájött hogy sokkal jobb és nem mellesleg hosszútávon olcsóbb ha vesz egy komolyabb riasztó berendezést.