Hogy dolgozzam fel, hogy elaltatattam a kutyám?

Nekünk a cicánkat kellett elaltatni. Hónapokig mardosott a bűntudat de az mindig könnyített a lelkemen hogy ha nem altatjuk el akkor csak tovább szenved és a szemünk láttára hal meg.

Próbálj erre gondolni, hogy számára a legjobban döntöttél.

Akkor lehetne jogosan bűntudatod,ha nem tetted volna meg.Láttam már borzalmas állapotú,gyógyíthatatlan beteg kutyákat,akiket a tulajdonosuk azért nem altatott le,mert sajnálta őket.Volt,akinél végül én könyörögtem ki az altatást,mert a kutya pokolian kínlódott hónapok óta.Végbélrák,kifordult vérző végbél,kutya ősöreg volt.A kozmetikusuk azt mondta nekik,ez fajtabetegség,ne törődjenek vele.Fél évembe került,mire rábeszéltem őket az altatásra,én voltam ott a kutyával végig.

Na ez az állatkínzás.

A helyzetet nézve ez volt a - nem jó, hanem - kevésbé rossz döntés. Mert van, amikor nincs "jó" döntés.

Ezt néha meg kell tenni. Láttam mérgezett cicát agonizálni, órákig, napokig, dőlt belőle a vér, vért köhögött, szörcsögött, borzalmas volt, nem bírtam végignézni. Neki megváltás lett volna az altatás, de a gazdái hagyták végig kínlódni. Pedig állatbarátok voltak, nem tudom, miért nem altatták el. Én viszont soha nem fogom elfelejteni a könyörgő szemét, simogattam, beszéltem neki, mondtam, nemsokára könnyebb lesz, persze ez semmit nem ért. A szívem szakadt meg. Tényleg olykor jobb röviden szenvedni, és gyorsan bevégezni.