Az anyák miért nem tanítják meg a gyerekükne, hogy nem kell félni/hogyan kell bánni a kutyákkal?

Az ő gyerekük szent, egy angyalka, akinek mindent szabad, a nevelés meg luxus. Szerintem ez lehet a háttérben a szó nélkül odanyúlkálásnál.

Ha fél a gyerek, annak biztos van oka, amit te idegenként nem ismersz, de nem véletlenül mennek át a túloldalra, gondolom. Ez az ő dolguk.

1. A felelem kialakulasa mashogy törtenik, nem biztos, hogy köze van az anyahoz (vagy akar tud az eredeteröl az anya (pl a nagyitol hall egy remtörtenetet kutyakkal kapcs.), es ha mar kialakult, az nem "megtanithato". az nem ugy müködik, hogy azt mondom, "nem kell felni", erre a gyerek egy csapasra hirtelen nem fel... (Szemelyes pelda: Egy masik dologgal kapcs. felelme miatt közel 5!!! eve, faradhatatlan türelemmel, hol kevesebb türelemmel, minden adando alkalommal mondom a gyerekemnek, hogy nem kell felni töle, biztonsagos, megis egy anno nagyitol hallott dolog miatt egyelöre hatastalanul.)

2. Ha a gyerek anyja sem tud banni a kutyakkal, mert nem tanitottak meg, mi mast lenne kepes tovabbadni a gyerekenek? (Nalunk a fenti felelemmel kapcs. nem ez van, nekem attol a dologtol semmi felelmem, söt senkinek a csaladomban, meg igy is ilyen erös hatasu lehet egy-egy innen-onnan hallott dolog!)

Ha valaki nem elegge informalodott, inkabb ovatos, minthogy baj törtenjen. Es kutyaknal hirtelen is törtenhet valami, pl. egy sarokbaszoritott helyzet miatt vagy "versenyszellemet" is lathat a gyerekben, egy idegen anya nem feltetlenül tudja szamara biztonsagosan megitelni, aki nem ismeri a kutyat.

3. Kutyas szomszedomtol tudom, hogy az ö kutyajuk, akire korabban esküdött, hogy ö aztan abszolut gyerekbarat (a fajtajan tul, fogyatekos gyerekek között volt, mielött hozzajuk került, akik teptek-rancigaltak...stb), aztan egyszer megiscsak megharapott valakit. Minden kutyat, aki megharapott valakit, a gazdaja elötte kevesbe veszelyesnek gondolt (gyerekbaratnak...stb).

Ja, es erdekes, mi mar többször is szoba elegyedtünk az utcan kutyasokkal, akik arra biztattak a gyerekemet kedvesen, joszandekkal, hogy "megsimogathatod", "simogasd meg"...stb. A masik szomszedunk iden vett kutyat, szerinte gyerekbarat, mindjart elsö nap, amikor talalkoztunk, jött a gyereknek mutatni, hogy "megsimogathatod". Nekem inkabb az okoz problemat, hogy ugy magyarazzam el nekik, hogy mi nem simogatjuk masok kutyajat, hogy ne legyen belöle sertödes.

4.

Ez engem is rohadtul idegesít. De nem csak a gyereket, a felnőttek is. Szó nélkül odajönnek, és szinte letámadják szegényt. A kutyám pedig hátrál és húzza az orrát, de a hülyéje meg tovább csinálja, nem hogy leállna. Meg se kérdeznek, csak letámadják szegényt, ha meg odakap, akkor mi leszünk a hibásak.

Enngem anyuék arra tanítottak, hogy bármilyen kutyánál, mindig kérdezzem meg, a mai napig nem megyek kérdezés nélkül oda a kutyákhoz.