Gyakorlott kutyatartók, ti mit javasolnátok ebben a helyzetben?

Van egy 9 hónapos husky kislányunk. És nagyon kis virgonc. Amivel nincs is semmi gond, hiszen ebben a korban normális minden amit csinál. Legalábbis minden ismerősömnek akinek 8-10 hónapos kutyája van, így viselkedik a kutyája ahogy a miénk (fajtától függetlenül).

A miénk domináns hajlamú ráadásul.

Viselkedései: csipkedés, harapdálás, ugrálás, bokaharpdálás stb.

Eddig viszonylag jól tudtuk kezelni ezeket, de tegnap olvastam Jan Fennel könyvét, és ott kitért erre a részre, hogy miként szoktassuk le az ugrálásról.

Be is vált amit írt! Párszor bepróbálkozott, de hatásos módszer. Az a lényege hogy hagyjuk figyelmen kívül a kutyát. Forduljunk el, sétáljunk arrébb, ne foglalkozzunk vele. Ez be is vállt. Sok idő volt, de felfogta és feladta.

De reggelente, mivel nincs lemozgatva ilyenkor még, nagyon aktív. És konkrétan széjjel harapja a vádlimat, bokámat. Ahhoz hogy ezt a módszert alkalmazzam, ahhoz be kéne öltöznöm 3 nadrágba és 5 zokniba. Mert amikor a fogaival a vádlimat harapja, akkor kissé nehéz figyelmen kívül hagyni. Én így abban a pillanatban a földhöz nyomtam, sajnos nem tudtam végig vinni Jan Fennel módszerét ma reggel.

Ti mit javasoltok ilyen helyzetben jó az ha beleavatkozok (mivel elvileg a falkavezért nem szokás harapdálni, nem?)

Csakis értelmes, kutyatartók hozzászólását várom.