Mit gondoltok, hozhatok így magamhoz kutyát?

14 éves vagyok, és életem legeslegnagyobb vágya egy kutya volt, amióta csak az eszemet tudom. Úgy gondolom, értek is hozzájuk, 3 éve vagyok önkéntes és a legagresszívebb ill. legfélénkebb kutyákkal szoktam dolgozni, szelidíteni, szocializálni őket. Nem egynek az életében én vagyok az egyetlen gyerek, akiben megbízik.

Most végre megadatott, hogy kutyám lehessen, de elbizonytalanodtam. Egyszerűen képtelen vagyok örökbefogadni bármelyiket is, mégpedig azért, mert akármelyik szemébe belenézek, csak azt gondolom: jobban szeretem, minthogy a 33 nm-es garzonlakásomba "beletuszkoljam". Pedig egészen eddig azt vallottam, hogy a lakás mérete nem számít, az számít, hogy le legyen mozgatva, és akkor csak pihenni fog. Mégis fáj a szívem, hogy esetleg elveszem tőle a lehetőséget, hogy egy jobb gazdához kerüljön, mint én, nagyobb helyre, noha még azok az ismerőseim, akikkel nem is vagyok olyan jóban, ők is azt mondják: a kutyám hihetetlenül szerencsés és boldog eb lesz. Mégis úgy vélem, ilyen lelkiállapotban nem hozhatok haza kutyát - pedig nincs más vágyam, csak ez.