Mi a legnagyobb "ajándék" amit a kutyádtól kaptál?

Nem valami érdekel de azért leírom.

Teljesen egyedül éreztem magamat, egyik barátnőm sem ért rá, mindenki elfoglalt volt egész nap csak a kiskutyámmal foglalkoztam. Nemrég vesztettük el a másik kutyánkat, nagyon hiányzott mindig tudtam vele játszani. Egész nap kint ültem a lépcsőn.

A szomszéd elhívott biciklizni, nem sok kedvem volt hozzá, de végül belementem. Leugrottunk egy kedves ismerőséhez, akkor vettem észre hogy van valami a paprikában. A szomszéd szokásához híven azt sem tudta mit csináljon nagyon meg volt ijedve a kutyától. A néni azt mondta egy hete kirakták ide azóta nem evett semmit, de nem akar elmenni. Nagyon megsajnáltam, mikor rám nézett az elvesztett kutyám jutott az eszembe. Ugyan olyan volt a tekintete, nem volt senkije , teljesen elveszett volt. Hazavittem, vagyis hívtam, szaladt a biciklim mellett. Az itthoniak hallani sem akartam róla...kint kellett hagynom, láttam ahogy a gyerekek verik, kergetik szerencsétlent. Nem aludtam semmit azon az estén. Reggel már nem találtam sehol sem. Végül kiderült, hogy egy idiótánál lelt menedéket estére aki aztán elkezdett rá lövöldözni. Mikor elmentek itthonról elkezdtem keresni, haza akartam hozni. Nagy nehezen rá is találtam, nagyon meg volt ijedve, mikor hívni kezdtem hanyatt vágta magát és becsukta a szemét. Vittem neki vizet és enni, elsírtam magamat mikor a fejét a lábamra hajtotta. A régi emlékek előtörtek bennem, ugyanolyan érzésem volt mint az előző kutyánknál. Zokogva felhívtam a szüleimet, belementek hogy hozzam be. Nem mert bejönni, be kellett hoznom, aztán teljesen jól összebarátkozott a másik kutyánkkal. Hamarosan nevet kapott, visszahozta a házba az életet. Nem tudom hogyan köszönhetném meg neki mind azt amit értünk tesz. Már az hatalmas ajándék, hogy itt van velünk, szeret minket, mi vagyunk a családja. A másik kutyánkon is nagyon sokat változtatott azóta, nagyon játékos, mintha csak azóta lenne igazán önmaga. Mindig fel tud vidítani, igazi földre szállt angyal, semmi rossz nincs benne.:) Minden vendégünknek mosolyt csal az arcára.

Egyébként pont azután tűnt fel, miután elgondolkodtam azon, hogy nálunk miért nincsenek kóbor kutyák. Biztos vagyok benne, hogy azon a délután nem véletlenül találtam rá.

szép történet az utolsó, csak a "paprikát" nem értettem. mikor találtatok egymásra?

milyen a kutyus? kicsi vagy nagy? mesélj róla hogy néz ki!

Na szóval. Lementünk ahhoz a bizonyos nénihez biciklivel és a szomszéd mondta, hogy ha kint van a kutyájuk akkor visszafordul.

A ház mellett van egy kisebb kert és a paprikában szúrtam ki magamnak Mázlót.

Egy kisebb termetű, "farkatlan" valószínű terrier keverék.

[link]

Rémisztő a hasonlóság, kicsit meg is ijedtem mikor megláttam a képet! Szinte teljesen így néz ki.