Mit kezdjek a kutyámmal, hogy ne legyen ilyen szelíd?

Mert úgy gondolják, hogy a már megmentett és rehabilitált kutyák igazi gazdát, családot, állandó, végleges helyet érdemelnek. Telephelyeken legtöbb esetben nappal vagy láncon, vagy kennelben vannak a kutyák, nincs igazi gazdájuk, bizonytalan, hogy a telep esetleges bezárása után mi lesz velük, stb-stb...több helyről is hallottam

Szerintem próbáld meg a kutyasulit. Én teljes mértékben megértelek, van, hogy az ember elsősorban munkakutyát keres, és csak másodsorban házi kedvencet. Én egy olyan vadászkutyát kerestem anno, ami ló mellett is hosszú távokat képes megtenni, menhelyen is próbálkoztam, ahonnan elhoztam ugyan egy vizsla-keveréket, de nem ő lett hozzá a megfelelő kutya, ezért odaadtam a rokonomnak, mert hát megszerettem, de van már két másik kutyám is, és őt kifejezettem erre a célra hoztam el. Sajnos van pár menhely, akinek tök mindegy, ki viszi el a kutyát, hallottam már olyat is, hogy kifejezetten nagytestű kutyát keresett az ipse, a menhely jelezte, hogy van náluk egy csau keverék, képet is küldtek, meg minden, és mire az emberünk odament, a kezébe nyomtak egy palotapincsit, mondván, hogy az az a kutya, amit ő képen kiválasztott (na persze, nyilván pár nap alatt megváltozott a színe, a szőre hossza, na meg a mérete, és a neme is...) Olyat is hallottam már, hogy embergyerek-kutya-macska kompatibilis kutyát kerestek, hazavitték, és megtépte a kutyát, a macskát, a tyúkot, a gyereket a fogadott eb, és még a család volt a szemét, amiért visszavitték a kutyát. (Jó persze, a legtöbb menhelyre nem pont ez jellemző, de van azért pár szemét bagázs, akikel nem árt vigyázni, és noha itt nem sorolom fel ezen menhelyek nevét, mert nem akarok senkit provokálni, ha egy kicsit valaki utánajár a dolgoknak, akkor könnyen megtalálja az információt) A menhelyi kutyák azoknak valók, akik mindenféle cél nélkül, életet szeretnének menteni, munkakutyát onnan nem hozunk haza, hanem rendes tenyésztővel megbeszéljük, hogy mit várnánk el a kutyától, és ehhez mérten kiválaszt nekünk egy jellemben megfelelő kölyköt, amit kutyasulival, meg mindenféle speci neveléssel az elvégzendő feladatra idomítunk. Az is lehet, hogy sokat bántották szerencsétlent, ebben az esetben tényleg nem túl jó ötlet telephely őrzésére kárhoztatni, mivel igényelné a szeretet, és bárkihez barátságosan viszonyul, aki ezt megadja neki, ezesetben pl egy betörőhöz. A kutyasuli javíthat a dolgon, de szerintem neki legalább egy 3-4 hónapos rehabilitáció kéne, amíg meg nem tanulja, hogy szeretik, és hogy nem kell félnie attól, hogy megint elhagyják. Am visszatérve a menhelyekre, én sem értem néha, az örökbefogadási szerződés egyes feltételeit, pl amikor én hoztam haza a vizslámat, akkor volt olyan pont, hogy lakásba bejáró legyen stb. ahhoz képest, hogy a menhelyen kikötve, télen-nyáron a betonon aludt, elég nagy luxus. Akkor mi is volt még? Mindig legyen előtte friss víz, ami ugye evidens, de kicsit ironikus, hogy a nyári melegben előtte nem volt... Értem én, hogy szeretnék, ha végleges gazdinál minden körülménye megfelelő legyen a kutyatartáshoz, de ha ilyen feltételekkel esetleg senki nem vállal kutyát, akkor ottmarad a menhelyen élete végéig kikötve, gazdátlanul?