Mennyire tanítható a mopsz? És mennyire makacs kutya? Mekkora a mozgásigénye?

Nekem mopszom van, most 9 éves. Ő nagyon tanulékony, evés előtt leült, pacsit ad, fekszik, ül, lehetett sétáltatni póráz nélkül. Viszont annyi betegségen mentünk vele keresztül, hogy csodálom, hogy még ilyen boldogan itt van velünk. Szemszárazsága van (ez azt jelenti, hogy óránként minimum műkönnyet kell neki adni), szegénykém majdnem teljesem vak, van egy bőrbetegsége ami nyáron ki szokott ütni rajta, átlag mopszoknál is rövidebb orrocskája van, most a hátsó lába gyengült le, keressük a dokival az okát hogy mi lehet, púpozik a gerincére, stb.

Nagyon sok pénzt visz az orvos, néha hetente mehetünk vele, de még így is, nagyon nagyon kedves, család centrikus, és VIDÁM kutyus maradt. Utálja a nagy meleget és a hideget, csak lakásban tartható, max. késő tavasszal és kora ősszel tudjuk kertbe engedni, akkor ott nagyon jól elvan, de úgyis látod rajta, mikor akarna haza menni vagy kimenni. :) Sokat és horkolva alszik, de a napi 3 sétát igényli.

Így összességében nem azt mondom, hogy ne vegyél mopszot, mert a mi kis kópénk nagyon, az átlagnál jobban beteges típus, de látod, sajnos előfordul a mopszoknál nem egyszer, hogy komolyabb bajuk lesz az idő során, mert hát túltenyésztett, nem túl szívós fajta.

De nagyon imádni való, senkitől életemben nem kaptam ennyi szeretet, mindig a közelünkbe szeret lenni, nagyon hálás és kedves jószág.

Ha vállalod, hogy esetleg a vártnál nagyobb anyagi költségeket is állod, és törődsz vele akkor is ha hatszáz baja van, akkor szerintem jó döntés a mopsz, tényleg tündéri jellemek.

Első vagyok.

Nekünk is volt mopszunk, 16 évig élt. Amennyire emlékszem, állatorvoshoz csak akkor vittük, ha oltani kellett - vagy amikor a falánkságával magára hozta a bajt... Pl. kirágta a tápos zsákot és befalt kb. 1,5 kg száraz tápot, vagy megevett (a papírból gondosan kibontogatva) egy kiló karácsonyi szaloncukrot, vagy lenyelt egy toklászt. Egyszer-egyszer előfordult, hogy belekarmolt a saját gülü szemébe mosakodás közben, de amúgy tök jó kondiban levő, belevaló kutya volt. Szóval egészséges, nem problémás egyedeket is ki lehet fogni.

Félig lakásban, félig az udvaron lakott, őrizte a házat, mint a fene, sőt még az utcán is dobermanokat megszégyenítő hősiességgel ugrott neki bárkinek, aki kötekedett vele/velünk.

Jártunk vele kirándulni, teljesen jól bírta, csak izgalmában hörtyögött, prüszkölt, hörgött és trüttyögött, és mindent összeszőrözött/taknyolt. :) És iszonyúan horkolt, három ajtón keresztül is felébredtünk rá néha. :)

Hát én a fő hibájaként az öngyilkos mértékű falánkságát említeném, amúgy a mienk egy igazán stramm példány volt. Nagyon szerettük. :(