Megveszett a kutyám? Vagy mi baja van?

Tisztában vagy mi az hogy veszettség? Úgy látszik nem.

"A betegség „szabályos” formájában három szakaszt különböztethetünk meg: az első, nagyjából 1/2-3 napig tartó időszakban megváltozik az állat viselkedése, de néha csak annyira, hogy még a gazdájának is alig tűnik fel. Az élénk vérmérsékletű, játékos, örökmozgó kutya csendesebb, zárkózottabb, kedvetlenebb lesz, a kiegyensúlyozott, nyugodt kutya pedig nyugtalanabb, ingerlékenyebb, idegen személy vagy állat közelében támadóbb, a simogató kéz felé kap. A megszokott táplálékát visszautasítja, emészthetetlen, sőt undorkeltő anyagokat viszont mohón felfal. Gyakori a fokozott nemi ingerlékenység és az, hogy a harapás, marás helyét nyalja, harapdálja, nemegyszer szinte szétmarcangolja az állat. Egy-egy kutyán már ebben a szakaszban is megfigyelhető a nyálfolyás, a nehézkes nyelés és a víziszony.

A második, nagyjából 1-2 napig tartó szakaszban növekszik a reflexingerlékenység, az állat sokkal nyugtalanabb, idegesebb, ez az idegesség a dühöngésig fokozódik. A kutya széttépi az útjába kerülő tárgyakat, támad, ha láncon vagy pórázon van, attól mindenáron igyekszik megszabadulni, ha ketrecbe teszik, annak rácsait rohamszerűen harapdálja. Felismerhetők a „tudatzavar” jelei, hiszen az állat olyan eszközökbe, tárgyakba is beleharap, melyek fájdalmat okoznak neki, máskor úgy tesz, mintha legyek után kapkodna.

Ha otthonról megszökik, céltalanul kóborol, naponta akár 40–50 km-t is megtesz, ilyenkor ugatás, morgás nélkül belemar az útjába kerülő állatba, az embert ellenben csak akkor veszélyezteti, ha ingerli az ilyen ebet. Ebben a szakaszban már mutatkoznak a különböző bénulások: a szemizmok bénulása kapcsán kancsalság, a garatizmok bénulása kapcsán nyelési nehézségek, később a nyelés teljes megszűnése miatt a táplálék és az ivóvíz visszautasítása, a gégeizmok bénulása kapcsán az ugatás megváltozása, rekedt, majd „vonyító” hang, a nyelvizmok bénulása kapcsán bőséges nyálcsorgás.

A harmadik szakaszra már a teljes tompultság és a bénulások fokozódása a jellemző. A száj nyitott, az állkapocs lóg, a bénult nyelv előesik, majd a bénulások átterjednek a törzs és a végtagok izmaira is, végül az állat teljes mozdulatlanságra ítélve a betegség 5-8., ritkábban a 12-15. napján lesoványodva, a lélegző-izmok bénulása miatt elpusztul.

A lakásban tartott, vagy idomított, kemény nevelésben részesült kutyák mintegy 15-20%-ában a második, „dühöngő” szakasz kimarad, a tompult, kedvetlen állatokon csakhamar a bénulásos tünetek jelentkeznek és a betegség 4-5. napján elpusztulnak („csendes veszettség”)."

Minek kellett megtartani ha folyton meg van kötve? Néha eljársz vele futni. Ez nem elég. Ha folyton meg van kötve, akkor a futás nem elég neki. Egy kutyának ettől nagyobb mozgásigénye van. De helyből nem kellene megkötni.

Mindegy is. Vidd el oltásra, egyébként nincs megveszve a kutyád.

A veszettség nem ilyen, de ezt már leírták előttem. Az meg, hogy "megveszik" örömében/dühében, csak egy kifejezés.

Túlörüli magát szerencsétlen, ha végre valaki közelít hozzá. Nem tudom, milyen gyakran jártok futni, de a heti néhány rohanás nem elég egy kutyának. Az nem érv, hogy tavaly is ennyit mozgott.

Kérd meg apukádat, hogy csináljon neki egy jó kis kennelt. Minél nagyobb, annál jobb, persze a lehetőségeitekhez mérten. Erős, magas kerítés kell, esetleg lebetonozni az alját, egy kis tetőt az egyik fele fölé, a tető alá egy ól, és máris jobb, mint a lánc. Vagy ha a kennel nem megoldható, akkor futóláncot csináljatok neki, azzal is többet tudna mozogni.

És járj el vele sétálni, amilyen gyakran csak lehet.