Olvassátok el a kiegészítést! KInek van pincsi kutyája és msn címe?

A 15:57-esnek igaza van!!!!!!!!!!

Inkább 2-3 év múlva vegyél kutyát, amikor már lesz egy kis fogalmad A Felelősségről.

Na figyelj. Én is akartam ennyi idősen kutyát, és ennyi idős fejjel (17 éves vagyok), nagyon örülök neki, hogy nem kaptam akkor, és ezt nagyon becsülöm a szüleimben, mindjárt elmagyarázom, miért. Két éve érkezett hozzánk a kutyusom egy menhelyről, akkor volt 1-2 hetes, valaki műanyag zacskóban kiakasztotta őket a menhely kerítésére. Mivel van ismerősöm a menhelyen, ő hívott, hogy SOS kellene valaki, aki segít a kicsikkel. 6 testvér volt, 2 sajnos elpusztult, egy nálunk van, és négy további kutyus maradt életben.

Életem legcsodálatosabb pokolja volt az az egy hónap. Szerencsére augusztusban érkezett a kutyus, így suliba nem kellett mennem. Másfél óránként etetni kellett cumisüvegből tápszerrel és tejjel, keverve. ÉJSZAKA is! Egy dobozban aludt, egy forró vizes palackot tekertünk be plüss anyagba, ahhoz bújt, az anyjának hitte. A 24 órás napból 25 órás felügyeletet igényelt, hiszen a legapróbb dolog is életveszélyes volt neki. Vissza kellett szerelni a lépcsőre a rácsot amit a húgomnál használtunk, amikor elindult, és még plusz szúnyoghálóanyagot ragasztottunk rá, mert a rácsok között átfért. Az egész házat le kellett padlószőnyegezni, mert annyira csúszkáltak a lábai, hogy esélye sem lett volna közlekedni. A küszöbökre vastag anyagot kellett teríteni, mert mindig hasra esett bennük. A bútorok lábát, sarkát filccel vontuk be, mert rendszeresen nekiment, hiszen még az első időben a szeme sem volt nyitva, de már csúszott-mászott mindenhova, és hiába tettük vissza a helyére, újra elindult. A teraszon a korlát alja és a járólap közé falapot kellett tennünk, mert egyszer majdnem kiesett. A összes ajtóra szúnyoghálós ajtót szereltünk, mert ha bármi nyitva volt, ő húzott is kifelé a maga 3-4 hetes fejével. A egész család rászokott a papucshasználatra, mert senki nem tudta, hogy hol van "akna", hiszen egyennyire pici kutyát lehetetlen és esélytelen alomra szoktatni. Annyira icipici volt, hogy a járólap fugájában hasra esett.

El tudod képzelni, milyen lehetett? Ráadásul ez még folytatódott az iskolaidőben is! Anyukám szabadságot vett ki, ő volt otthon délelőtt vele, nekem délután minden programomat le kellett mndanom, az első busszal húztam haza, húgom szintúgy (2 évvel iatalabb nálam). Éjjel váltva keltünk föl hozzá. Októberre jutottunk el odáig, hogy egyszer sem kellett felkelni hozzá.

Azóta felnőtt, mint utóbb kiderült, színhibás németjuhász kiskutyák voltak, teljesen szabálytalan fehér foltok van rajta. Ő rengetegszer megmentette az életemet, a legigazabb barátom lett.

Mindegy, ennyit az én történetemről. Remélem rádöbbentett arra, hogy a kutya nem plüssállat. A kutyát nem lehet felöltöztetni, mert a kutya azért kutya, hogy védje a házat, igaz barátod legyen, és megvédjen téged is, mégha ha olyan apró is, mint egy pincsi. Márpedig egy rózsaszín tütükében ezt nem biztos hogy élvezni fogja. Ez nem egy Barbie, ez egy kutya. És hogyha kirakod egy házba jó messzire tőletek, egyedül, kölyökként, akkor szerinted mit érez majd? Milyen kölyökkora lesz? Neked milyen lenne, ha napjában egyszer látnád a családodat, amikor elvisznek egy órára sétálni, majd enni adnak, és kész, holnapig vizontlátásra. A kutya ha úgy nézzük, fejlődésében csak az időszakok hosszúsga más. Egy emberi év a kutyánál az első évben 14 évet jelent, utána minden év 7 évet. Ha te egy három hónapos kutyát kiraksz egyedül, ez olyan, mintha egy durván 4 éves gyereket hagynál magára. Szerinted?

Gondold át légy oly szíves, ezt a kutya dolgot, de legalábbis tisztázd le a szüleiddel. Most képzeld csak el, hogy oltás hiányában elpusztul a hőn áhított kutyád. Szeretnéd, hogy habzó szájjal igyekezzen titeket megmarni, hogy ti is elkapjátok a veszettséget. Vagy esetleg parvos lesz, vagy akármi más! A kutya is tud szenvedni! Tisztelem, hogy gyűjtögetsz, de hidd el nekem, 2000Ft semmire nem elég, főleg nem egy oltáshiányos kutya kezelésére.

Tudom, hogy úgysem fogsz várni a kutyával, de legalább próbálj meg felelőségteljes lenni, ami ilyen korban azt hiszem lehetetlen. Olvass utána kutyás dolgoknak, szerezz be könyveket, olvass a neten dolgokat, kérlek, hogy a kutyádnak jó élete legyen.

Ja, és az írásodra: világos, hogy ez nem nyelvtan óra, de helyesen írni nem csak nyelvtan órán kell. Sőt, nyelvtan órád azért van, hogy ilyen helyeken helyesen tudj írni( és nem csak ilyen helyeken, hanem az életedben bárhol). Majd képzeld el, hogy egyszer a munkahelyeden ugyanezzel a jelmondattal fogod magad és magasan böksz a szabályokra. Körülbelül 2 perc múlva már nem lesz állásod.

Igen, a bátyáid rendkívül profik lehetnek kutyatartás terén, és anyukád is nagyon szeretheti az állatokat, ha a tacskó láncon van és egy szocializálatlan, szerencsétlen kis vadállat. (Te magad írtad, hogy meg kell kötni, mert agresszív, és nem tűr meg rajtatok kívül más élőlényeket!).

Nem bántásiból, de 2000 Ft jó, ha egy oltásra elég, nemhogy egy kiskutya felnevelésére!

Olvass, tanulj sokat, mielőtt magadhoz veszel egy kutyát! Egy kiskutya felnevelése nagyon sok munka, idő, pénz, kitartás, szeretet, dühöngés, öröm-bánat. Az írásaidból nem úgy tűnik, hogy te erre fel vagy készülve, sem lelkileg, sem fizikailag (ha egy tacskó elhúz, akkor a pincsi is el fog)...