Tapasztalt kutyagazdik véleményét kérem szépen?

Mostmár egyre inkább azt gondolom hogy ő domináns, vagy kamasz, vagy egy űrlény, nem tudom.

Kedves utolsó!

Ezt mind eljátszottam, mire nagy nehezen leesett hogy, szó szerint h@lyét csinál belőlem. Vagy fél órán keresztül más sem ment, minthogy én szaladgáltam az eldobott cuccok után, ő meg nagy kegyesen ilyenkor elindult a maga dolgára, undi dolgokat keresni, sőt még az úttestre is ki akart menni, holott arany szabály hogy tilos. -Hívtam kedvesen, fejre is álhattam volna, marhára nem érdekeltem amíg a kölyökkel játszani akartam.- Mindezt pont akkor csinálta amikor én a fáért mentem, vagy a labdáért, vagy bármiért, amit eldobtam. Csupa olyan dolgot engedett volna meg magának amit nem szabad. Legutoljára közelre dobtam, akkor csinálta meg velem hogy rajta meg körülötte szaglászott, majd visszajött mint aki nem találja. Érdekes, miután betelt a pohár hogy h@lyét csináljak magamból és a játszadozás, meg bolondozás helyett fegyelmeztem, rögtön tudta hol a fa. Amúgy meg mindig kitalál valamit bizonyos időközönként, a múltkor minden egyes tiltásnál ami nem tetszett neki, szanaszét h@gyozta a lakást. Most az apport volt kéznél. Hidd el, tudom miről beszélek, nem ő az első kutyám. Mindegyiknél megvoltak a kölyökcsínyek, vagy az hogy nem tudtak valamit. De ez a kutya szó szerint a határokat feszegeti. Olyan dolgokat tesz meg, illetve tenne meg olykor, amivel tökéletesen tisztában van hogy nem szabad. Szó szerint minél jobban telik az idő annál durvább dolgokat enged meg magának olykor. A legutóbbi apportos incidensél, -ha még nem volt eléggé világos- konkrétan nem is azzal volt a fő gond hogy, nem hozta vissza, hanem hogy minden mást akart csinálni helyette önkényesen, ami tilos.

"A "tökéletes" megtanulás és végrehajtás nem a 7 hónaposok jellemzője"

Furcsa. Kb. 4 hónapos kora óta , ezt az egy alkalmat leszámítva, semmi gond nem volt. Sőt, ha véletlenül olyan helyre dobom ahol nem látszik, még akkor is megkeresi. Ha azt mondom neki "hol van?", mindig megkeresi az eldobott tárgyat. Annyi hogy nem szabályosan a lábam elé teszi már hanem a szájából el kell kérni, de ez meg az én hibám, ugyanis ezt is tudta de egy idő után nem érdekelt hogy a lábam elé tegye, meg rá is hagytam. Így ez lett belőle.