Ti. Befogadnátok egy 9 < éves kutyát?

Ha lenne lehetőségem több kutyát tartani természetesen.

Engem nem a kora, a pénz amit rá kell költeni, a neveletlenség, meg hasonlók rémítenek meg egy öreg kutyánál. Hanem, hogy relatíve nem sok ideig lesz velem. Sokkal könnyebben el tudnám fogadni a halálát, ami persze természetes, ha ott van egy másik kutyám.

Mire tudatos értelemmel bírtam, tehát olyan 9 éves voltam, a kutyánk akkor volt 10 éves. Ekkortól alakult ki köztünk, egy nagyon szoros kapcsolat, 15 éves voltam, amikor egyik reggel nem kelt föl, és tudom, hogy szép kort ért meg, de nagyon sokáig szenvedtem miatta, akkor különösen nehéz volt minden, úgyhogy én nagyon félek ettől a dologtól.

Most 21 éves fejjel vettem magamhoz egy 1,5 éves kutyust, egy menhelyről. Még így is, hogy fiatal gyakran álmodom vele, hogy már ősz és meghal. Egy öregapónál, vagy anyónál másra sem tudnék gondolni, minthogy nemsokára elvesztem.

Lényeg, ha több kutyám lehetne egyszerre, könnyebben el tudnám fogadni egy öreg kutya halálát, hiszen tudom ez természetes... De én ilyen túl érzékeny vagyok.

Én a helyedben befogadnám.

A kutyusnak még lenne néhány szép éve, szeretetben, melyet viszonozna is.

Ők a leghűségesebb társaink, megérdemlik, hogy gondoskodjunk róluk, ahogy erőnkből telik.

Attól pedig szerintem ne félj, hogy esetleg nehezen szokná meg az új környezetet. A kutya nem is annyira a környezethez, inkább az emberhez ragaszkodik.

És ha érezni fogja a szereteted, akkor hű társad lesz. :-)