Menhely, gyepi az már kicsit böki a csőröm, de igazából megértem, hiszen nem ők vállalták a kutyát.
Barátnőmék állatotthonába kb. 1 hónapja került be egy 16 éves kutyus, szintén azért, mert meghalt a gazdája és a rokonoknak nem kellett. 3 napig elő sem jött a házából, nem evett, nem ivott. Szegénynek nem sok esélye van, hogy gazdihoz kerüljön, pedig nagyon kis kedves kutyus :(
2013. márc. 29. 12:42
Hasznos számodra ez a válasz?
12/18 anonim válasza:
Szerintem is jobb, ha az ember felméri a lehetőségeit, és ez alapján próbál racionális döntést hozni - ha pedig úgy érzi, nem tudna a kutyával mit kezdeni, az elajándékozás a legjobb megoldás.
Ilyen szempontból nem rossz mondjuk, ha az embernek tenyésztőtől van kutyája. Én tudom, hogyha elhunynék, ha más nem, a kutyám visszakerülne a tenyésztőjéhez, aki utána ismét jó gazdát keresne neki.
2013. márc. 29. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
13/18 anonim válasza:
Én épp ezért gondoskodtam mindegyik állatomnak egy "keresztszülőről". Ha esetleg úgy alakulna, hogy halálom esetén még sem tudják vállalni őket, akkor is gondoskodni fognak róluk, és biztosan nem menhelyre viszik, hanem rendes gazdát keresnek neki.
Az egyik cicámnak egy barátnőm a keresztanyja, a másik cicámnak és a kutyámnak pedig a nővérem. Ők is állattartók, nyugodt szívvel bíznám rájuk őket.
2013. márc. 29. 13:14
Hasznos számodra ez a válasz?
14/18 anonim válasza:
Szerintem az a minimum, hogy legalább addig gondoskodnak a kutyáról, amíg rendes gazdit nem találnak neki. Borzasztó, amikor a kutyát ott hagyják az üres ház udvarán és a szomszédok etetik. Ha kell nekik az örökség, amivel pénzt is kapnak, akkor tessék vállalni a kutyát is, etetni, itatni, hirdetni, gazdit keresni vagy épp fizetni a panzióztatását... Főleg, ha szerették az elhúnyt embert, akkor tessék gondját viselni annak az állatnak, akit az szeretett.
2013. márc. 29. 13:16
Hasznos számodra ez a válasz?
15/18 anonim válasza:
Nem kötelező magához venni a kutyát. Viszont ebben az esetben ezt még az illető életében le kell rendezni, nem pedig abban a hitben ringatni, hogy minden rendben lesz a kutyával, miközben valószínűleg már régen halál pontosan tudták, hogy nem kell nekik.
2013. márc. 29. 13:27
Hasznos számodra ez a válasz?
16/18 anonim válasza:
Ha szereti az állatokat és a körülményei is úgy engedik, akkor úgyis megtartja, ha meg nem megfelelőek a körülmények, akkor keres neki normális helyet, ha viszont a körülmények adottak, de nem szereti az állatokat, akkor miért lenne jó, ha megtartja, aztán utálkodik szerencsétlen állattal? Szerintem nem hibáztatható, hisz valószínű okkal nem tart kutyát.
2013. márc. 29. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
17/18 anonim válasza:
Én csak reménykedni tudok abban, hogy akik ismernek, szeretnek annyira, hogy ha meghalnék, akkor gondoskodnának a kutyámról és nem kerülne menhelyre. Forognék a síromban és villámokat szórnék az égből, ha a fajtamentéshez kerülne a kutyám, pedig jóban vagyok velük, tudom, hogy vigyáznának rá, de akkor is elvárom a szeretteimtől, hogy gondoskodjanak a kis társamról, ha valami történik.
2013. márc. 29. 14:21
Hasznos számodra ez a válasz?
18/18 anonim válasza:
Tegyük fel, hogy aki örökölt nem szereti a kutyákat, és nincs felkészülve kutyatartásra. Ha a kutya igényeit vesszük szem elé, akkor az lenne a fontos, hogy szeressék, és gondoskodjanak róla. Ha ez nem valósul meg akkor vajon jó lenne annak a kutyának úgymond megtűrtként léteznie, vagy helyesebb neki egy olyan gazdát keresni a szeretné, és foglalkozna vele. Sztem nem hibáztatható azért senki, mert nem szeretné ennyire lekötni magát egy kutyával. Az is erény ha elismeri, hogy nem tudna foglalkozni vele, és nem is akar.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: