MIért csinálja a 3 hónapos staffom azt, hogy ha meg fegyelmezem akkor utána el telik pár óra, és nem jön oda hozzám ha hívom?

Nem akar újabb "pofonért" "házhoz menni".

Nálunk a kutyák családtagok, szépen belenőnek a környezetbe, tudják-érzékelik, ha valami nem tetszik nekünk, rájönnek mi az ami tetszik és tkp. szabadon élik életüket. A kölcsönös szeretet az, ami elegendő a tisztes viselkedéshez, akár otthon, akár közterületen. Egy halk "nana"? nyakának, hátának megérintése tudatja vele, hogy mi is tudjuk, hogy nem kéne azt és úgy tennie, amivel próbálkozik.

Egy nemrég történt esetet írok le. Előző és mostani kutyánk is óriási boldogsággal fogadták, ha havat lapátoltam dobáltam az udvaron. Türelmetlenül várták a következő adagot és nagy élvezettel ugráltak utána. Soha eszükbe nem jutott bármilyen szerszámtól, géptől félni. Sejtésük sem lehet arról, hogy a kéz nem csak simogat, hogy egy szerszám megütheti, fenyegető lehet.

Egy kutyáját saját dicsekvése alapján nagyon hozzáértően, szigorúan nevelő férfi mögöttem jött a kutyájával a járdán, hátulról közelítettek, csak akkor vettem észre, mikor már közel voltak. A havat nem akartam eldobni a lapátról, nehogy a kutya akár ijedtében, akár játékból az árokba rántsa gazdáját. Megemeltem a lapátot, hogy a kutya kényelmesen elsétálhasson alatta. Az pedig összegörnyedve, farkát behúzva, éktelen visító vonyítással ment át a lapát alatt. Szomszédok kijöttek, ablakot nyitottak. Volt, aki később elmondta, hogy azt hitte autó ütött el kutyát és az vonyít a szenvedéstől. Az a fegyelmezett kutya valószínűleg másképp ismeri a szerszámokat, mint a mi kutyáink.