Nem bírom már elviselni a kutyámat, nagyon unom, mit tegyek?
A helyzet a következő. Két kutyánk van, amelyikről most szó esik, egy 12 éves erdélyi kopó. Kiskora óta nálunk van, nevelgettük, tanítgattuk. Az alapvető trükköket gyorsan elsajátította (ül, fekszik, pacsi, marad) és póráz nélkül is lehetett sétáltatni. Amolyan házi kedvencnek tartottuk, komolyabb feladatai soha nem voltak. Sokat futottunk vele, szóval nem láncra vert jószág volt. Ennek ellenére makacs volt világéletében és bosszúálló. Szó mi szó, nincs jó természete. Időközben kertes házba költöztünk(4 éve). Öregségére módszeresen elhülyült. Éjszaka bent alszik a házban, nappal pedig átpakoljuk a garázsba (fűtött). Egyedül vagyok itthon egész nap és MINDEN ÁLDOTT REGGEL a kib.szott ugatására ébredek. Kijön a garázsból, megáll a kert közepén és ütemesen ugatni kezd. Nem valamit megugat, hanem két-három másodpercenként ugat egyet és képes órákig ezt csinálni. MINDEN NAP! Állatorvos látta, kutya baja (miért is lenne, hiszen egész életében kímélőprogramon volt). Hogy MIÉRT ugat, azt nem tudom, feltehetőleg azért, hogy beengedjem a lakásba, vagy adjak neki enni. Ez a két dolog érdekli, a kaja és a meleg. Egyáltalán nem hálás, nem hűséges, öreg korára kifejezetten egy ellenszenves dög lett.
A másik kutyával nincs baj, bár az is ugatós, de ő megugatja azt, aki elhalad a kapu mellett és kész. Ha viszont elkezd ugatni, a szóban forgó másik szintén rákezd (fogalma sincs, mit ugat) és ismét kezdődik az egész előlről.
Szóval amikor ugat, rászólok. Ez rendszerint nem használ, mintha ott sem lennék. Mivel ez nem segít, bezavarom a garázsba, betakargatom a radiátor mellett(röhej), bezárom az ajtót (kilincsre)és visszakúszok tanulni. Negyedóra múlva ismét a kert közepén van. Ha kulcsra zárom a garázsajtót, bentről ugat. Próbáltam szépen, következetesen, próbáltam fizikálisan rábírni, jól elagyaltam egy seprűvel. Most már utánam is kap, vicsorít, morog. Nem tudok tanulni, nem tudom kipihenni magam, a szomszédok is szívükből gyűlölnek már.
Kifejezetten megutáltam ezt a kutyás és már teljesen idegbeteg vagyok a viselkedésétől, ott tartok, hogy talán nem bánnám, ha elpusztulna.
Most is ugat, reggel óta. Ma még semmit nem tudtam tanulni tőle, a szomszéd is épp most szólt be valamit. Megállt a ház előtt, mutogatott és tökéletesen megértem. Meg is romlott a viszonyunk... Elegem van.
MIT TEGYEK?!
Az olyan válaszokra, hogy mennyire szívtelen vagyok, nem vagyok vevő. Nincs az a zen szerzetes, aki ne borulna ki ettől nap mint nap.
válasza: válasza:Azt írod, nevelési tanácsot akarsz. Hát neveld! Ha megfelelően foglalkozol vele, le tudod tiltani az ugatásról. Ha megfelelően foglalkoznál vele, nem mászkálna a lakásban mindenfelé, mert ezt is megtiltod neki. Ennyire egyszerű.
És látom, az hogy szellemileg is le kell fárasztani, már nem maradt meg benned.
válasza:
válasza:Biztos én vagyok a hülye, de egyszerűen fogalamam sincs mit vársz tőlünk. Azt mondod: nevelési tanácsot. De szerinted ha egy kutyával nem volt kitartóan, következetesen foglalkozva nap mint nap 12 éves koráig, akkor most mormolunk valami varázsigét és szépen nyugodtan átalussza majd az egész napot és éjszakát?
Idős kutya már, biztos vannak rigolyái, de te vajon milyen leszel 90valahány éves korodban? Lehet, hogy még a szart is magad alá engeded majd, szerinted lesz ember aki bűbájos kedvességgel, mosolyogva, türelmesen fog pelenkázni egy nap 8-szor?
Légy egy kicsit toleránsabb ezzel a kutyával, nincs már olyan sok neki hátra, ne nehezítsd meg élete utolsó szakaszát.
Egy jó tanács: tanuláshoz, alváshoz használj füldugót.
válasza:Olvastam, azt írod, hogy nem vársz több választ.
Azt azért beláthatod, a válaszokat olvasva is, hogy Saját magadon múlik - most főleg, mivel téged zavar - hogy mit teszel a kutyával.
Nem írtad, hogy mennyire vagy elfoglalt. Családos vagy, van gyereked, vagy egyedülálló, dolgozó ember?
Ez csak annyiban számít, hogy mennyi időd van a kutyára. Mert ezt a helyzetet meg kell oldanod, mint ahogy szeretnéd is.
A kutya természetes tudja, érzi, hogy utálod és csak kötelességből minimális szinten törődsz vele.
Tudod nekem van családom, 2 munkahelyem - nem vagyok semmilyen egyház tagja (sem zen szerzetes - egy kutya akivel napi szinten törődök, mert felelősséget vállaltam érte, illetve pontosítanék: nem én hoztam a házhoz, de tudom, hogy ugyanolyan felelősséggel tartozom érte, a maga szintjén mint bármelyik családtagomért, mert együvé tartozunk.
Ha látom, hogy a gazdája nem foglalkozik vele, akkor az én lelkiismeretem nem nyugtathatom azzal, hoyg a kutya az övé.
Öreg is, elhanyagolt is, türelmet pedig gyakorolni kell, mert ha nekem nem tetszik valami nem megyek a szomszédnak karóval!
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!