Sok helyen olvasom hogy ez a kutya vagy az a kutya nem jó első kutyának. Mi van akkor ha az első kutyám egy Labrador (elég sokan ezt mondják) és a második kutyámnak pedig egy Staffordshire bullterriert szeretnék?

Első kutyám egy staffordshire szuka.

Szerintem nem is annyira az számít, hogy volt-e előtte kutyád, hanem, hogy van-e hozzá érzéked.

Pl. a falusi Mari néninek nem vennék bullterriert, hiába élt vele előtte 12 évig a hűséges Bodri kutya láncon tartva.

Ha van hozzá érzéked, lehet bármilyen kutyád.

1. vagyok, elnézést minden falun élő Mari nénitől akit ez sért :))

Amúgy mi nem vittük iskolába a kutyánk és mégis példásan viselkedik.

sőt, több kutyás ismerősünk csodálja, hogy mennyire fegyelmezett és okos.

A lényeg, szeretet mellett erős kézzel fogni (nagyon erős kézzel, mivel mint minden terrier, önfejűek tudnak lenni).

Ezért mondtam, hogy ha van hozzá érzéked, akkor magadtól is meg tudod nevelni.

Azért mondják mert ahogy mi emberek is sokfélék vagyunk úgy van ez a kutyafajtákkal is.

Kutyát kedvelő emberből is van sokféle és sokszintű.

Kevésbé határozott vagy tudatos embernek jobban ajánlottak azok a fajták amik nem igényelnek erősebb irányítást, kevesebből is értik mit szabad mit nem.

A makacsabb kutya nem megfelelő kezeléséből lesz a "fejedre növök-sz@rok" kutya.

Nem tisztel téged, nem fogja azt csinálni amit szeretnél, feszegeti a határait, ahol tudja megpróbál kibújni az irányításod alól és kihív téged.

Harapni nem fognak, ahhoz kell egy jó adag dominanciára való hajlam.

Egy husky lehet makacs, neveletlen de nem fog megharapni.

Egy hamis, vagy elhanyagolt domináns kutya akinek nem volt megtanítva hogy ki a főnök simán megharaphat.

Általában azoknak van megnevelt kutyájuk akik az élet más területén is képes felvenni az irányító szerepet, eléggé határozottak tudnak lenni ha az élet úgy kívánja.

Nem sovinizmusból, de ezért van az hogy a nőknek pláne az időseknek van leginkább elvadult kutyájuk akiknek még sokszor a gazdájuk sem tud parancsolni, míg a férfinál ilyet nem tapasztalsz.

Férfiakban alapból lennie kell egy vezető képességnek, ami kell a családhoz is, míg ez nem minden nőben van meg, belőlük inkább a babusgatás jön elő.

Egy határozottabb kiállású ember ha van valami fogalma a kutyanevelésről akkor tarthat elsőre komolyabb kutyát, míg egy határozatlanabb félénkebb de szintén kezdő inkább tartson valami kisebbet és szolidabbat.

Valakinek jön ösztönből a nevelése, valakinek nem.

Szerintem 100 kutyásból a tudatosan és ténylegesen hozzáértő csak olyan 30 lehet.

Ezt most onnan tippeltem hogy végig gondoltam a saját ismeretségem hogy kb hány % érti ténylegesen a kutyáját, és nem csak tartja a világba.

Nemetorszagban a Stafford-ok tartasat engedelyhez kotik. Es nem a kutyanak kell az engedely, hanem a gazdanak. Alkalmassagi engedely, hogy kepes ilyen kutyat tartani es nevelni. (Meg vaskos ado befizetesehez)

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy igazabol tok mindegy hanyadik kutya, a lenyeg, hogy erto ember kezebe valo.

megint az az érzésem, hogy a válaszadók nem olvasnak elég figyelmesen és/vagy nem tudják, hogy a staffordshire bullterrier az senem staffordshire terrier senem bullterrier...

no de. alapvetően akármelyik fajta kutya lehet első kutya, ha a gazda saját személyisége alkalmas arra, hogy a kutyáját kézben tartsa. vannak, akiknek huszonharmadik kutyának sem szabadna kaukázusit venni, mert egyszerűen nincs elég határozottságuk. és vannak, akik elsőre is nagyszerű társat nevelnek belőle, akár kiképző vagy más segítség nélkül is, egyszerűen mert érzékük van hozzá. ezt persze nem lehet a neten keresztül megállapítani, ezért szoktunk itt "biztonsági ráhagyással" inkább elrettenteni adott fajtától embereket.

a terriereknél a hangsúly a makacsságon és az energikusságon van. ha valaki kifejezetten szeretne sportolni a kutyájával és van benne elég tökösség, hogy a sarkára álljon a kutyája saját akaratával szemben, annak jó választás egy staffbull, vagy egy amstaff is. főleg, ha kutyasuliba járatná. ha megfelelő helyről vesz kutyát, van önkritikája - tehát érzi magáról, hogy sok lenne neki egy domináns kutya pl - akkor tud úgy kölyköt választani, hogy lágyabb karaktert vegyen és ha mellé kiképző is segít neki, akkor valószínűsíthető, hogy jól ellesznek együtt. az önvizsgálat mindenképpen fontos, a keménykezű gazda (érdekes módon főleg lányoknál láttam ilyet), akinek ha lágyabb kutya akad a kezébe, akkor nagyon rá kell koncentrálnia, hogy jól nyúljon hozzá. ez ugyanolyan nehéz tud lenni, mert a lágy gazdának keményen bánni egy tökösebb kutyával... egyik sem egy ideális helyzet a feleknek.

mindig fontos az, hogy jól nézzünk utána az adott fajtának. ne csak a könyvekben, meg neten, hanem élőben is. elmenni és találkozni a fajtát tartókkal, tenyésztőkkel, beszélgetni velük. egy rutinos tenyésztő, vagy egy sokat látott fajtamentő talán már egy fél órás beszélgetés után sejti rólad, hogy alkalmas-e neked a fajta, vagy nem, vagy azon belül milyen karaktert keress.

a kérdés kapcsán el kell gondolkozni azon is, hogy érdemes-e bevállalni a kedvencünk helyett egy másik fajtát, csak azért, mert azt ajánlgatják első kutyának...? tehát csak azért vennél labradort, mert azt írja a NAGY Könyv, hogy staffbull nem való elsőnek...?

a konkrét példa (staffbull) szerintem pont, hogy vállalható első kutyának - amennyiben a gazda valóban sportos! viszont ha biztonsági köröket szeretnénk futni, vagy nem érezzük magunkban a képességet, hogy egy "nehezebb" fajtával boldoguljunk, akkor is érdemes egy hasonló típusnál maradni. pl. ha valakinek a kaukázusi a szíve szottya, de kertvárosban lakik és/vagy 50kg-os, halk szavú fiatal lány, akkor inkább forduljon a leonberger és a berni pásztor felé. karakterben ugyan közelében sincsenek a kaunak, viszont mégis jobban hasonlítanak rá, mint a német juhász vagy a tacsi...