Hány kutyád volt eddig? Leirnád a történetüket?

szia!

A legelső, ami az "én" kutyám volt, nagymamám csúnya németjuhász keveréke, egy nagy szürke ormótlan kutya. A neve Blöki volt, ő mellette tanultam járni :). Kedves emlékeim vannak róla, soha nem bántott, pedig biztos nyúztam!

következő még szintén mamámnál, egy közepes tigriscsíkos szuka, Morzsa. Ő sajna már meg volt kötve, nem sokat foglalkoztunk vele, az az igazság.

De ekkor még gyerek voltam, max 7-8 éves.

Aztán kertesbe költöztünk mi is, és kaptunk egy tacsi keveréket, Bobit. Ő is még meg volt kötve, de vele már próbáltunk foglalkozni. Kb 10 éves koromban.

12 éves voltam, amikor a meglévő Kutyarevü újságokból, mit mindig megkaptam, választhattam kutyát, magamnak! Ő volt az első igazi, egy fekete angol cocker spániel kan, Pamacs. Vele már tökéletesek voltunk,(és elválaszthatatlanok) póráz nélkül jött mellettem, csak énrám hallgatott (anyukám ki sem tudta az álló autó alól hívni, csak én). 15 évet élt boldogan nálunk, egy ideig párhuzamosan Bobival, ma is hiányzik...

Mikor Bobi meghalt 10 évesen, a húgom kikönyörgött egy beagle kölyköt, Alexet a Tátraszépe kennelből. Buta egy kutyának tűnt, 8 évig élt. Betegség miatt el kellett altatni, egy évben Pamaccsal. Nem szerettem, bár én foglalkoztam vele, mivel a húgom csak simogatni szereti a kutyákat...Alex az egyetlen törzskönyves kutyám volt, és az egyetlen, amelyiket betegség miatt kellett 8 évesen elaltatni. Ennyit a törzskönyvről...

26 éves voltam, hogy meghalt pamacs és Alex. Rá egy évre vettem meg mostani kutyámat, egy mudi kant, Csilit. Nagyon szeretem, és nagyon sok mindent tud. mivel a távoli Tiszaújvárosban dolgozom, itthon kellett hagynom, de szerencsére anyukám törődik vele. Ő a család sunyimudija :)). nagyon jó volt tegnap a hosszú séta vele végre, már nem voltam itthon egy két hete.