Lehet ez rangsor probléma?

Nem megoldás a problémádra, csak egy történet a múltamból:

Vizslám ugyanezt művelte velem, 1 éves volt, kan, én 16...

Az udvaron apró, borsószemnyi rögökkel dobáltam (ejtett, potyogtatott dobálással egyáltalán nem figyelve rá, persze) a körülötte lévő növényeket amikor süketet játszott, hogy úgymond lássa hatóköröm jóval messzebb elér mint azt kezeim hosszából ő kiszámította. :) Ez fél órán belül "kigyógyította", egy hét alatt rögzült is. Az utcán viszont hamarosan rájött, hogy létezik még annál is nagyobb távolság :)

Általában hagytam, hogy fusson az orra után amikor nem volt eléggé kifáradva a foglalkozáshoz, ám egy alkalommal felháborítóan messzire lemaradt mögöttem. Végül csak megindult utánam, vágtában:), én meg ösztönösen belebujtam egy puszpángbokorba, "hát épp azért se nem akkor vagyok neked amikor csak akarod!"- gondolattal... Szegény teljes sebességgel vágtatott el mellettem ugyanolyan messzire előre mint amennyire lemaradva volt, aztán amikor ott nem talált, vissza, újra el mellettem:) Akkor arrébb mentem úgy 30 métert merőlegesen a vágták irányára, kutyám ezt nem láthatta...

Végül visszatért a bokorhoz ami környékén utoljára látott és ahol talán szagomat is legerősebben érezhette, majd az addigi tekingetést fölváltva szimatolással, poroszkálva kezdett keresni. Sejtve, hogy gyorsan lebuktat majd előbújtam és -mint aki akkor veszi észre- odahívtam magamhoz...

Azt az örömöt nem tudom leírni...

Azután, egészen 3-4 éves koráig megszünt nála az "én most nem látlak, nem is fontos, úgyis megtalállak"- viselkedés, mindig szemmel tartott, nem távolodott túl messzire, első hívásra rohant hozzám... Lelkes nem volt amikor szerinte fontosabb dolga is lehetett volna éppen, de figyelt rám és szót fogadott.

Ez a történet nem másolható és talán nem is kell másolni, de szerintem a te kutyád is "készpénznek vesz" téged és csak akkor foglalkozik veled amikor nincs fontosabb dolga. :)

Kívánom, hogy megoldódjön a problémátok :)!