Van így értelme élni a kutyánknak? Szerinted altassuk el?

Orvosnak, más egyéb, szakmailag elismert kutyatenyésztőknek, szakértőknek mi a véleménye???

Sok hozzáértő ember véleményét kérném ki, mielőtt olyan lépésre szánnám el magam, amit visszacsinálni nem lehet!

először is nem szabad sajnálkozni. azt a kutya megérzi és nem jó. én megmondom őszintén ha valóban annyira szeretem és lehetőségem is van rá megtartanám. ugyanis a kutya első számú érzékszerve az orra. azzal tökéletesen tud tájékozódni. egy kutyának nem probléma ha egy sötét szobában van egyedül. nem megy neki semminek pedig nem is lát és a bútorok sem szólongatják hogy erre gyere. ha nagyon elveszett az csak azért van mert ti sajnáljátok. nagyon kevés olyan helyzetet tudok elképzelni ahol ne tudná megállni rendesen a helyét. nyilván nem engedném el idegen helyen mert ott nem ismeri a szagokat és sajnos az valóban nehéz helyzet lehet neki. ha megfigyeled észreveheted hogy a kutyáknál döntő részben a látás de főleg a szaglás a kommunikáció eszköze. ha pl. odamegy hozzá egy barátságos kutya hiába nem látja vagy nem hallja attól még tökéletesen ki tudja szagolni hogy az a kutya szuka e vagy kan, milyen idős, van e betegsége mindent. azt sem tartom kizártnak hogy egy idő után miután a kutya beleszokik abba az állapotba hogy a szaglására illetve a megérzéseire támaszkodjon teljes értékű kutya lehet belőle. ehhez természetesen magadat kell nagyon felfejlesztened: érintésre, érzelmekre összpontosítani. pl. a kutyát ugyanúgy le tudod ültetni pórázzal csak itt az érintéssel adod tudtára hogy mit szeretnél nagyon finoman lenyomod a kutya fenekét. ehhez nem kellet semm a látása sem pedig a hallása. egy próba: mondjuk a kutya épp fekszik egy helyen te ott vagy tőle pár méterre, elképzeled magadban ahogyan a kutyát szólítod hogy jöjjön oda hozzád, elképzeled ahogyan az a kutya odamegy hozzád. és minden érzelmedet ebbe összpontosítod (nem gondolsz közben semmi másra csak erre, nem foglalkozol semmilyen külső zajjal csak ezzel) ugymond magadban szólongatod a kutyát hidd el hogy oda fog menni hozzád.

azt tudtad hogy a vak embereknek sokkal jobb a hallásuk, tapintásuk minden érzékszervük mint az "egészséges" embereké? azért mert teljesen rá összpontosítanak ezekre az érzékszervükre. megfigyelted már hogy a vakok részére is készült közlekedési lámpák milyen alig hallható berregő hangot hallatnak? egy forgalmasab napot az ember meg sem hallja, sokáig nem is tudtam honnan tudják hogy elindulhatnak. megtanultak a hallásukra figyelni. ugyanez fog történni a te kutyáddal is. megtanulja hogy a szaglására és az energiákra figyeljen.

szóval röviden én semmiképp nem altatnám el. nincsen annak a kutyának semmi baja csak ti hiszitek azt hogy ez baj és képtelen élni mert mi emberek a látásunkra és hallásunkra hagyatkozunk ha ez a kettő nincsen meg számunkra akkor valóban csak vegetálunk. de a kutyák két érzékszerve az a látás és elsősorban a szaglás. olyan ez mintha egy vak embert akarnál megölni mondván képtelen a további életre pedig tökéletesen rendelkezésére áll a hallása.

kedves Wintersunset!

azt kell mondjam hogy nem teljesen értek egyett hozzászólásod arra vonatkozó részével miszerint figyeljék meg elég boldog e a kutya. ugyanis téves információt hordoz magában.

először is azért mert biztosan kell egy idő míg a kutya megszokja azt hogy csak a szaglására támaszkodjon. pl. az oktatások illetve a kutyával való kapcsolatunk nem másra alapszik mint a hallásra illetve a látásra (értsd: szóban ültetés kézjellel). ezáltal a kutya többségében erre tanul meg összpontosítani és a szaglásáról főleg ilyen helyzetben könnyen "megfeledkezhet". ilyenkor a kutya valóban ugy érezheti hogy "elvtávolodott" a megszokott helyzetéből és egy kissé levertnek mutatkozhat. az sem mellékes szempont hogy a gazdái szánalommal sajnálattal tekintenek rá, esetleg már nem úgy foglalkoznak vele mert ugysem hall ugysem lát, illetve még sétálni sem sétálnak vele, kutyákkal sem találkozhat mert az ember azt gondolja ugysem hall ugysem lát, valóban kedvetlen depressziós lehet a kutya. kizártnak találom hogy ha a kutyával ugyanúgy foglalkoznak, sétáltatják (tehát érik ugyanúgy ingerek) akkor az eb depressziós vagy szomorú volna.

a kényeztetés (több simi stb) pedig egyenesen helytelen tanács ugyanis azzal azt érik el hogy a kutya el lesz kényeztetve és azt hiszi mindent megtehet, így késöbb problémás lesz a viselkedése amit tévesen a hallása és látása hiányának tudnak majd be és elaltatják. nem!

mint már írtam nem kell sajnálni azt a kutyát, egyáltalán nincsen szüksége rá. ha egy másik kutyával találkozna az nem menne oda simizni vagy nyaldosni a képét hogy ó te szegény nem látsz és nem is hallasz? ugyanúgy bánna vele mint a többi kutyával. lényegében csak két dologra kell figyelni: lehetőleg ne legyenek hirtelen mozdulatok (a kutya alszik én meg hirtelen odarohanok hozzá és megsimogatom megérintem, ehett álljak meg mellette pár percig hogy érezze meg a szagomat és csak utánna érintem) illetve számára idegen helyen nem engedem el. (ha pl. a kutyafutatóba járunk már évek óta nyilván betéve ismeri a helyet tehát ott pl. elengedhetem)

Kedves 6-os!

Az a gond, hogy próbáltam elmagyarázni a gazdának, hogy így is lehet boldog a kutyája? Szerintem ez lenne a cél, egy szóval nem említettem hogy sajnálni kell, de szerintem te is tisztában vagy vele, hogy egy ilyen kutya extra törődést igényel, ami nem biztos, hogy új kutyák társaságának tömegét vagy utcai sétát jelent ebben az esetben. Volt már dolgom vak, alig halló kutyával és tudom, hogy az életükben a legfontosabb a biztos környezet, ami nem változik. Egy vak kutya nem szeret pórázon sétálni, nem szereti a környezeti változást. Azt szereti ha tudja hogy hol van, merre van az udvar, merre van a víz és az élelem, és hogy a gazdi is ott legyen. Környezetváltozással nagyon el lehet őket bizonytalanítani. Tudok egy ilyen kutya örökbefogadásáról. A fentieket kivéve egészségügyi probléma nélkül fogadták örökbe az állatmentőktől, ahol éveket töltött. Pár hét múlva belepusztult.

Ja és ha te vagy a 4-es, azt szeretném látni hogy hívod oda magadhoz gondolatban a kutyát. Szerintem ezt tanítanod kéne, komolyan!