Ti fel tudtok készülni a kutyátok halálára?

Nekem a komondorom 12 éves volt, mikor elaludt magától. Egy hét alatt fokozatosan leépült. A doki mikor kijött adott neki injekciót, olyan 3 napig jól volt, de utána visszazuhant ugyanabba az állapotba. Mielőtt elaludt, előző estén már úgy voltam vele, hogy másnap elaltatom, mert már nem evett és a vizet sem fogadta el. :( Mégis reggel mikor megláttam... na aznap nem mentem dolgozni, és még 1 hétig teljes letargiában voltam. Pedig tudtam hogy ez be fog következni.

A spánielem is 12 évesen hunyt el. Volt egy emlő daganata 8 évesen, kiműttettük. Rá négy évre 3 nap alatt egy újabb nőtt neki, ami ki is fakadt. Sajnos rá a doki mondta, hogy el kell altatni. Na arra még felkészülve se voltam...

Az egészből azt akartam kihozni, hogy így hogy láttam a komondorom fokozatos leépülését, könnyebben el tudtam fogadni, hogy itt fog hagyni :( Nem úgy mint a spánielemnél, hogy hirtelen el kellett altatni :(

Nagyim a 18 éves! tacskó keveréknek berakatta a chipet. Szegény kutyus alig bír menni, mindig orra bukik, de hamarabb kint van a kapunál ugatni, mint az 5 éves keverék. Tényleg lehet rajtuk látni hogy mikor boldogtalanok, és mikor akarnak már tényleg meghalni.

Én össze tudom hasonlítani, mert a komondor már tényleg kívánta a halált, csak az én önzőségem tartotta életben :(