El kéne őt engedni? Az eszem tudja, hogy igen, de a kutya szemeiben mást látok.

Nekem pont ma szólt a másik házunknál a szembeszomszéd, h nézzek már rá a kutyájára, valszeg a végét járja.

Átmentem, a kutyi hátsó lábai be vannak rogyasztva, nagyon ingatag. Kérdeztem h széklet van-e, mondta h van, eszik, iszik, de már nem kergeti meg a szomszédból átszökő csirkéket és macskákat, nem megy ki enni és inni (csak akkor eszik-iszik, ha beteszik neki az ólba). Múlt hónapban volt 14. Mondtam h igazából itt már csoda nem várható, amíg eszik-iszik, kakil és lábra tud állni, addig nincs baj. Ha valamelyik elmarad, akkor hívják a dokit, hátha. De ha ő is azt mondja, akkor kifejezetten kérjék az altatást, mert 14 évi "szolgálat" után megérdemli, h tisztességgel, fájdalom nélkül menjen el.

Amíg a kutyám szemében az öröm legparányibb szikráját fel tudtam csillantani, addig én sem engedtem el. És amikor el kellett engednem, tudtam hogy jó, hogy vártam.

Fájdalmai voltak, de a hátsó kertbe engedve még láttam rajta azt a régi ragyogást, tudtam hogy még nincs itt az idő. Meglátott a kezemben egy szál ropit és felcsillant a szeme, és akkor is tudtam, hogy még nincs itt az idő.

Eljött az idő, amikor már nem csillogott többé a szeme semmitől. Hányt és nem tudta kiemelni a fejét a hányásából. Akkor vettem fel a telefont.

Sajnos az állatorvos tudtom és engedélyem nélkül nem elaltatta, hanem légzésbénítóval ölte meg. Csak azért írom, hogy figyelj oda, épp nemrég tárgyaltuk ki itt a gyakorin, hogy létezett és illegálisan még ma is létezhet a légzésbénításos altatás, azt ne engedjétek soha.