Állatorvosok! Mi lenne a véleményetek egy olyan kollégáról, aki elaltatna (kivégezne) egy egészséges fiatal kutyát pénzért?

Ehhez azért többet kellene tudni. Miért tudta megzsarolni az az illető a gazdit? Egyáltalán mivel? Nem lehetett állatmenhely segítségét kérni? Volt már itt ilyen eset, hogy egészséges kutyát volt kénytelen elaltatni az orvos, különben kínok közt végeztek volna velük, mert a menhely tele volt. Most még jobban megnőtt a kóbor kutyák száma, egyrészt mert folyamatosan születnek a kiskutyák, másrészt mert a kötelező chipeztetés miatt sokan inkább megszabadulnak az állataiktól. Mit tehetne egy állatorvos?

Nem az orvost védem, a mi városunkban is egy szadista, hozzá nem értő, állatgyűlölő "orvos" van, aki teheti, máshoz viszi a jószágát, vagy összeáll a környék, és közös költségen lehívnak oltatni egy másik orvost, de bővebb kifejtés nélkül nem lehet véleményt nyilvánítani a szóban forgó doktor a tettétől. És minden éremnek két oldala van...

"mint megtudtam, ilyenkor az állat nem csak "egyszerűen" elalszik, hanem iszonyú fájdalmakat él át, és haláltusájában kiszolgáltatottan fekve összekakálja, összehányja magát és rángatózik, mire a méreganyag eljut az egész testébe. Az sem mindegy, hogy egyből szívbe adják vagy nem az injekciót."

Ezt bizony nagyon rosszul tudod. Láttál már egyáltalán altatást? A kutya simán elalszik, nem küzd, nem szenved, egyáltalán semmi fájdalmat nem érez közben.

Szerintem nem lehet ilyen egyoldalúan elítélni az állatorvost. Persze az kötelessége, hogy a gazdát megpróbálja jobb belátásra bírni, például, hogy adja menhelyre a kutyát, de ha nem vállalja a kutya elaltatását, akkor bizony a legtöbb ember saját kezébe veszi a dolgokat. Ilyenkor nem ritka a megkínzott, agyonlőtt, határban kikötött, vízbe fojtott kutyák esete és tudnám még sorolni. Szerintetek ez jobb annak a szerencsétlen kutyának, minthogy fájdalommentesen elaludjon? Mert szerintem nem. Az képzelhetitek milyen gazda lehet, akinek egyáltalán felmerül a fejében, hogy egy egészséges állatot elaltasson, nem fog jobb belátásra térni, ha az állatorvos elutasítja. Ennyi a véleményem az altatásról.

A szóban forgó esetről nem tudok nyilatkozni, mert nem írtad le a konkrét esetet.

Sajnos tapasztalatból tudom, hogy van másféle "altatás". Itt tudtam meg a gyakorin, amikor elpanaszoltam, hogyan "aludt el" 10 évvel ezelőtt a kiskutyám.

Megkapta az injekciót. Nem vénába kértem, hogy lassabban aludjon el, úgy éreztem, az a néhány plusz perc, másodperc is csodálatos, amit még együtt tölthetünk. Azt gondoltam, szépen, békésen álomba szenderül majd a karomban.

De az injekció után jött a pokol. Sírt, zokogott, iszonyatos haláltusát vívott. Csókolgattam, hogy megnyugtassam, de hiába. Azt hittem, annál jobban már nem szenvedhet, mint amit a rák okozott neki. De tévedtem. Az a néhány perc maga volt a pokol. Nem értettem, még sose éltem át altatást. De ez nem elalvás volt. És itt tudtam meg a gyakorin, hogy légzésbénítót kapott a kiskutyám. Iszonyatosan pipa lettem, 10 év után reszkető hanggal felhívtam az állatorvost, hogy mit adott be ezek szerint a kutyának. Nem tagadta. Azt mondta, 10 éve még ez volt az általános orvosi gyakorlat. Egyszerűen a gondolkozásmódban még ez egy teljesen elfogadott injekció volt. És hogy szerencsére az unióban ezt az injekciót betiltották és ma már ilyen nem fordulhatna elő.

Megértettem, de elfogadni nem fogadom el soha. 10 évvel ezelőtt is altatásnak hívták az altatást és nem légzésbénításnak. Magyarul hívták annak, nem valami uniós ország nyelvén. És az én kutyámat mégis így ölte meg az a sintér. Soha nem bocsájtom meg neki.

Biztos vagyok benne, hogy bár tiltott ma már az az injekció, van aki még ma is azt használja. Ezért ha valaki ilyen döntés előtt áll, tájékozódjon előre és mindenképp legyen a kutyája mellett az utolsó pillanatokban, nehogy spórolás címén úgyse látja a gazdi felkiáltással azzal a szörnyű injekcióval öljék meg a kutyáját.