Verted már meg a kutyád?

Kétszer. Egyszer emberi ürüléket evett a parkban.... Hadd ne magyarázzam meg...

Másodszor pedig azért, mert rájött, hogy ha víz mellett sétálunk, és ő berongyol a vízbe, akkor nem tudok mit tenni, mert nyilván felöltözve nem megyek utána. Életveszélyes, hogy berongyol a dunába is, olyan helyen is, ahol nagy a sodrás (olyan fajta, aki nem arról híres, hogy jó úszó lenne). Úgyhogy egyszer rákészültem fürdőruhával, berongyolt, szóltam neki, hogy ne, nem érdekelte, na akkor utána mentem és ott a vízben nagyon kikapott.

Mindkét eset az ő életét védendő történt, és inkább felvállalom, hogy állatkínzónak nézzenek, minthogy a kutyám fertőzést kapjon emberi ürüléktől, vagy belefulladjon a dunába.

Mindkét leckét megtanulta.

Ja, meg egyszer szájbavágtam csak azért, mert nagyon felidegesített valaki más, és nem bírtam hol levezetni, na emiatt szégyenlem magam, vagy egy hétig kínzott a lelkiismeret, erre cseppet sem vagyok büszke.

Egyszer, 6 év alatt. Pont "kamaszkorban" volt, és az idegeimet nyirbálta.

Vendégségbe mentünk volna, és még előtte levittem sétálni. A ház előtti füves részen elkezdett szimatolni, és kitalálta, hogy ő nem megy föl, miközben mi siettünk volna. Fél órán át kergettem, ha szóltam csak nézett rám, ha elindultam felé elfutott tőlem, de épp csak annyira, hogy ne tudjam megfogni. Végül anyukám jött le segíteni, hozzá azonnal odament, amikor meglátta.

Na akkor nagyon kiporoltam a fenekét, nem érdekelt, hogy ez nem jó nevelési módszer, de nagyon mérges voltam.

Akkor egyszer hülyült be, nem tudom mi jött rá, de azóta is ő a világ legszófogadóbb kutyája. Ennek 5 éve, azóta gyakorlatilag mindig póráz nélkül sétálunk, mert magától láb mellett követ, 10-15 méternél messzebb nem kerül tőlem.