Mi a reális viselkedés kutyákon való segítséggel kapcsolatban?

Szóval már van két kutyám. És sokat gondolkodok, kicsit lelkiismeretfurdalásom van. Annyi kilátástalan sorsú gazdikereső kutyáról olvasok. Időnként azt gondolom, de hisz elférne itt egy harmadik. Aztán meg azt, hogy normálisan foglalkozni vele, tanítani, sétálni velük a kettő is bőven elég. Aztán meg azt mondom, de a harmadik kutyának a mostani, sintértelepi életéhez képest az is sokkal jobb lenne, ha nálam lenne, de nem tudnék vele olyan 100%-osan foglalkozni, csak picit kevesebbet. Értitek a dilemmát? Ha az embernek már van kutyája, az azt jelenti, hogy amíg ők élnek, 10, akár 15 évig nem lehet több kutyám, nem csinálhatok a házunkból menhelyet.... De közben naponta látom a gazdikeresőket, és tudom, hogy nálam még sokadikként is jobb életük lenne, mint most van. De mit érdemes bevállalni? Mi a jó döntés? Ti ezt hogy érzitek, mit lehet tenni?