Van olyan, aki külföldre ment tanulni pár hónapra és ezért itthon kellett hagynia a kutyáját? Hogy viseltétek (ti és a kutya)?

Én votam közel fél évet Angliában, a kutyusom (törpe uszkár) akkor volt 2 éves. Rohadt nehéz volt nélküle, sokat sírtam is miatta, de nekem is úgy volt, hogy anyáék vigyáztak rá, akik nagyon-nagyon szerették és foglalkoztak vele. Amikor elmentek kb. 2 hétig nagyon depis volt, nem akart enni sem (persze ezt csak utólag mondták el nekem, hogy ne aggódjak), utána megszokta a helyzetet. De szinte minden nap nézte a kaput, hátha hazajövök. Amikor hazajöttem, persze kitörő örömmel fogadott, én meg bőgtem... utána sokáig árnyékként követett, bárhová mentem. Ma már 8,5 éves kutyus, és kitűnő a kapcsolatunk, semmit nem változtatott rajta ez a pár hónap. De ma már nem tudtám elhagyni még egy hónapra sem...

Szerintem, ha a szüleid vigyáznak rá, ne aggódj, nem lesz könnyű, de ki fogjátok bírni.