Mi bajuk van a kutyáknak velem?

Egyszerűen nem értem, de mióta az eszemet tudom, gondom volt a nagyobb testű kutyákkal.

Kiskoromban kétszer is megtámadott ilyen (nem kóbor, szomszédé), azóta érthető módon tartok is tőlük. Egyszerűen nem tudok megbízni bennük többé. Ez még rendben is volna, az utcán jártomban-keltemben találkozom kóbor kutyákkal, sétáltatottakkal, stb. Általában nincs velük gondom, kivéve bizonyos eseteket.

Néha azonban minden ok nélkül nekem "támad" egy. Legtöbbször eszembe sem jut, hogy ilyen történhet, mert előző pillanatban még önfeledten szaladgál, visszaviszi a botot a gazdájának stb. Aztán egyszer csak ott van előttem, és nem éppen barátságosan, ugatva közeledik. A gazdájuk sem tudja mire vélni ezeket, így ráförmednek a kutyáikra: "Mi csinálsz? Normális vagy?!"

Miért pécéznek ki ezek? Öltözködésem, viselkedésem, mozgásom stb. nem tér el az átlagtól. Állatom nincs otthon, annak szagát sem érezhetik rajtam. Félni sem félek ilyenkor, hiszen nem gondolok arra, hogy a velem nem foglalkozó kutya "megtámad". A kerítés mögül is úgy szoktak üvölteni rám, mintha besurranó tolvaj lennék. Persze, tudom, hogy házőrzők, de hiába próbálok kedvesen szólni hozzájuk, tovább őrjöngenek, hosszú távon sem tudom "megszelidíteni" őket, mint néhány rokonom.

Hozzáteszem, nagymamámnak és barátnőimnek voltak kutyái, soha semmi bajom nem volt velük.

Miért van ez?