Hogy lehetséges az, hogy a 18 hetes labrador szukánk, ki kell mondjam, beszari, alamuszi, mamlasz?

www.kutyasuli.hu

vedd fel velük a kapcsolatot, majd ők elmondják, mit csinálj:)

ha másfelé laksz:

www.tukormodszer.hu

"Ő egy labrador! Egy labrador sohasem viselkedhet így."

De mégis így viselkedik!!!

A fenti állítás egy kiegyensúlyozott labradorra vonatkozik, itt viszont erről szó sincs.

Ha ilyen viselkedés problémái vannak, az ég-világon semmit nem jelent a fajta, és mindketten jobban jártok, ha sürgősen el is felejted ezt a hozzáállást, ha javítani szeretnél a helyzeten.

Mint kutyával kell vele foglalkoznod, az önbizalmát, és a kettőtök közti bizalmi kapcsolatot kell erősíteni.

Ha ez megvan, és ilyen téren javul a helyzet, majd utána jöhet a fajtajelleghez illő tréning.

Az alapok nélkül viszont ez csak helyben járás lesz.

Hogy mitől lehet ez, azt nem tudom, azt viszont igen, hogy túl sok értelme nincs is ezen gondolkozni.

Ez van, és ezen a problémán kell dolgozni. Tapasztalatból mondom, a legtöbb esetben időpocsékolás azon agyalni, miért viselkedhet "rosszul" a kutya, inkább abba kell fektetni energiát, hogy valamiről le, vagy valamire rászoktassuk, vagy megértessünk vele valamit.

Ilyen "tüneteket" mutathat szerintem simán tiszteletadásból is. Rám is azt hiszik itthon, hogy annyira náci vagyok, hogy félnek tőlem a kutyák, mert nem ugranak felemelt fejjel-farokkal a nyakamba, hanem vízszintesen tartott fejjel, hátracsapott füllel jönnek, holott csak tisztelettudóan közelítenek felém, nem rohannak le kényük-kedvük szerint.

Az apport hajlam passz, kéne legyen, de ugye ez nem működik gépiesen, hogy bedobod a két jó kutyát és kijön egy csomó még jobb kiskutya, becsúszik néha egy-két fura is. De mondjuk attól, hogy nem született apportos, még lehet vele futni meg túrázni, kutya ő is, csak másképp. Mielőtt elfogadtátok, gondolom tudta a tenyésztő, hogy nem olyan vagány kutya, beszélni kellett volna vele előre, ha kifejezetten ilyen igényeitek vannak, illetve hát szólhatott volna, hogy ne ugyanarra számítsatok.

Én azt gyanítom, hogy mivel "maradék" kutya, ő lehetett a legkisebb, leggyámoltalanabb az alomban, a természetben életben sem maradt volna. Ők általában finomabb jellemek (vagy épp ellenkezőleg, mindenáron bizonyítani akarnak, de mindenesetre ritkán átlagosak). Bánjatok vele normálisan, ne tutujgassátok agyon, mert attól csak rosszabb lesz a helyzet, csináljatok olyan dolgokat, amik növelik az önbizalmát (önálló feladatmegoldás, sikerélmények - ez lehet akár egy fára tekeredett póráz megoldása is, vagy egy rakás interaktív játék), és hát várjátok meg a kamaszkort, az sokmindent meg tud változtatni :)

"Először az ikerbátyja volt a miénk, de másfél hónapja megmérgezték szegényt, és így ajándékba kaptuk a gazdikon maradt kis szukát."

Tehát ha jól veszem ki, nem tenyésztétől van, és így meg is van válaszolva a kérdés.

Az, hogy egy labrador olyan, amilyennek egy Labradornak lennie kell az egy nagyon tudatos szelekció eredménye, és valamire való tenyésztő nem csak küllemre, hanem jellemre szelektál.

Az nem tudatos szelekció, ergo szaporítás eredménye a nem apportos labrador, a lövésfélő vizsla, a nem zsákmányos staff, a lusta mudi és a többi.

Most van egy labi jellegű keveréked, akivel úgy kell foglalkoznod, ahogy ő igényli.

Én nagyon javaslom, hogy kezdj el formálásos technikával klikkerezni, az segít növelni az önbizalmát, és ha már jól megy, formálhatsz neki olyan feladatokat, amikor emberrel kell valamilyen interakcióba lépnie, hogy az emberekkel kapcsolatos konfliktusát fel tudd oldani.

Illetve ha nagyobb lesz, terápiás céllal mehet az örző védő, az is növeli az önbizalmat.

Labdázni is meg lehet tanítani a legbambább kutyát is, ha ügyes vagy.