Kutyások! Ti melyiket mentenétek: egy idegent vagy a kutyátokat?

Egyébként elkeserítő, hogy az emberek ennyire gyűlölik egymást, és nem nyújtanának segítő kezet a másiknak.

Akik azt írják, hogy már annyiszor csalódtak az emberekben, és ezért inkább a kutyájukat mentenék, azok ugyanúgy tehetnek arról, hogy ez a világ rohan a vesztébe.

Borzalmas, én ezektől a válaszadóktól vagyok ledöbbenve, egyszerűen nem találok szavakat :(

Szerintem ösztönből is a kutyámat. Mikor nekünk jött egy antiszoc kutya akkor is gondolkozás nélkül őt védtem a saját káromra. Mondjuk nem bánom, mert ki tudja mi lett volna a vége ha őt sikerül elkapnia. Nem bánok vele emberként és főleg nem kezelem gyerekként (és nem is gyerekpótló), de Ő családtag és mivel gondoskodni kell róla, amit magamra vállaltam, egy bizonyos szintig úgy érzem lehet az ember gyerekéhez hasonlítani.

De az is biztos, hogy ha tehetném akkor vagy segítenék az emberen is, vagy hívnék segítséget.

Van egy klassz könyv, klassz gondolatokkal;)

"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek

cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük."

Kérdező! A kérdés vagy-vagy volt. Én is hívtam már mentőt emberhez, sőt, rendszeresen aok a hajléktalanoknak pénzt, ruhát, ételet, télen forró teát.

Fősulis koromban (heti 1000 F-tom volt, buszjegyre és kajára is) az egyik bácsinak, akinek vittem meleg zoknit, begyulladt a szeme. Vettem neki egy csomag vattát, és két hétig minden nap főztem neki friss kamillateát.

Szóval a kérdésed nem arról szólt, h kinek segítenék úgy általában, hanem hogy VAGY az egyiket, VAGY a másikat. Vagy én értettem félre?

22-es vagyok

Ha rám gondoltál, hogy nálunk nem lenne a kutya családtag akkor tévedsz. Az, hogy nem bánok vele emberként az nálam azt jelenti, hogy pl figyelembe veszem a természetes igényeit és a fajtája/faja tulajdonságait és nem emberi vonásokkal ruházom fel, illetve nem erőltetek rá emberi dolgokat.

Ha megijed, akkor nem állok le sajnálni és tutujgatni hanem próbálom figyelmen kívül hagyni a dolgokat. Hisz ha egy gyereket vigasztalunk ő megnyugszik, ha egy kutyát, akkor nagy eséllyel csak erősítjük benne a tudatot, hogy jó volt az amit csinált.

Ettől függetlenül kijár neki a megfelelő ellátás, akár etetés akár állatorvos terén, a családdal van és megkap minden szükséges dolgot. A közös vagy direkt kutyás kirándulásokról, programokról nem is beszélve.

Szóval igen, ő egy teljes körű családtag nálunk, de nincs elfelejtve az a tény, hogy ő kutya.

Személy szerint a falra tudok mászni azoktól az emberektől akik ténylegesen emberként kezelik a kutyájukat és emberi tulajdonsággal ruházzák őket fel majd a neveletlenségüket ezzel magyarázzák, mikor "csak" annyi a gond, hogy a kutya rég a gazda fejére nőtt épp ezen okok miatt.

kutyámat ez nem kérdés..

én se szeretem az embereket,lenézőek, kihasználnak mindenkit és mindenki tojik a másikra

..egyszer is volt vmi felmérés,hogy az utcán elájult egy ember (persze direkt a felmérés miatt) ,és megnézték hányan mennek oda segíteni, és hát elég kevesen vki ránézett és ott hagyta..

szóval amíg ilyen a társadalom,hogy lenézi a másikat és nem törődik vele,addig én azokat mentem akiket szeretek , természetesen ha családtagról,barátról van szó akkor ők állnak első helyen aztán a kutyám !!!

Kutyámat, ő a családom része... Ha itthon mondjuk tűz törne ki is visszamennék érte a házba ha kellene. Volt már, hogy beálltam a kutyám és egy támadó kutya közé aki engem harapott meg. Olyan is volt, hogy be akartak törni hozzánk és a kutya megvédte a családot.

Egyébként nem utálom az embereket, szociális munkásként dolgozom egy idősek otthonában és tényleg szeretem az embereket, nem értek egyet azokkal akik szerint az emberiség rossz vagy az emberek azok, én sok kedves embert ismerek.

De egy idegennel szemben a kutyámat menteném, sajnálom, de ő a legjobb barátom, nem adnám fel egy idegenért. Alapból nem hiszek az az emberi felsőbbrendűségben meg abban, hogy különbek lennénk az állatoknál...