Mik a kutyatartás hátrányai?

A hátrányai:

- ha esik, ha fúj, ha dög meleg van, ha éppen meg a kedvenc filmed akkor is vinned kell a kutyát sétáltatni.

- ha beteg vagy, ha fáradt, akkor is vinned kell sétáltatni

- pénzbe kerül az orvosi ellátása

- ha kölyök akkor rosszcsont, és sok mindent szétrág, tönkretesz, oda piszkít ahova nem kéne.

- ha nincs megfelelően nevelve akkor felnőtt korban is rombol.

- nyaralás, pár napos utazás nehezen oldható meg vagy meg sem oldható.

Életem során 3 kutyám volt. 2 kutya öreg korukig velem maradtak, Sajnos lejárt az idejük, így meghaltak. Mindkettő nagyon a szívemhez nőtt, és az elvesztésüket mai napig nem tudtam kiheverni. Talán 6 évvel ezelőtt kaptam egy kutyát, hogy pótolja az úrt, de túl eleven, túl neveletlen, túl sok volt nekem a kutya. Nem tudtam kezelni, bár kedveltem (beagle) de nagy falat volt nekem. Rájöttem, hogy én nem vagyok jó gazdi a számára, így 7 hónap után elajándékoztam..

Azóta nincs kutyám. Bár manapság játszok a gondolattal, de mindig visszalépek, mert dolgozom, mászkálok ide-oda, és nem lenne időm vele foglalkozni..

Igaz, hogy az enyém kinti kutya volt, de soha egy percre sem bántam meg a majdnem 15 év alatt.

Ha tűzijáték volt nagyon félt, szétrágta/kaparta az ajtót/ablakot, mindig kint kellett vele lenni (később tudtam meg, hogy olyankor mivel simogattam gyakorlatilag jutalmaztam azt a fajta viselkedést, de már mindegy), mindig tudtam, hogy nekem az a szilveszteri program, hogy figyelek a tűzijátékra és az órákig rakétapisztollyal lövöldöző (vagy nem tudom mi a rendes neve) és petárdázó szomszédokra, ill. a kutyára. (Igaz nem zavart annyira, mert amúgy se vagyok valami bulizós.)

Szóval időnként voltak kisebb bosszúságok és nehézségek, és sajnos a végén már nagyon beteg volt, így el is kellett altatni. De így is vállalnám újra, mert nagyon sokat hozzátett az életemhez.

De mondjuk ez szerintem személy- és esetfüggő is, hiszen van aki hazavisz egy kiskutyát aztán pár hónap múlva már hirdeti, mert nem bír vele (ne értsétek félre, NEM az egyik előző válaszadóra gondolok - ő is írt hasonlót) rájön, hogy nem neki való a kutyatartás.

Ha sok éve vágysz kutyára és sokat olvastál a tartásáról, gondozásáról, neveléséről, tehát valamennyire már képben vagy, akkor szerintem menni fog. Én mondjuk lakásba nem vállalnám a kutyát, de annyi embernek van, tehát biztos meg lehet oldani. Nekünk egyszerűbb volt, mert ott volt a nagy kert, így ha valamikor nem értem rá elvinni sétálni nem volt gond, vagy ha nem voltunk otthon a szomszéd egyszerűen csak öntött át tápot a kerítésen a kutyának (vize volt). :D De ha te lakásban akarod tartani és valamikor elutazol, akkor azt meg kell oldani. Bár manapság vannak ilyen panziók az állatoknak, ahol addig ellátják őket x összegért. Összességében mindent meg lehet oldani, tehát ha szereted majd a kutyádat, akkor nem lesz nehéz, vagyis nem fogod tehernek érezni a vele járó dolgokat, csak kis átmeneti kellemetlenségnek.

minden nap fix 4 séta, ha esik, ha fúj, ha épp 39 fokos lázam van.

És nincs olyan, hogy heti 3-4 alkalommal megyek a haverokkal, nem azért van kutyám, hogy napi 15 órát egyedül legyen. Bár én azt tapasztaltam, hogy egy igazi kutyásnak a baráti köre is kutyássá válik:) nekem új barátaim lettek, és a közös programokat kutyával tervezzük.

Igen, jár lemondással, de soha nem bántam meg. A szüleim nem hiszik el, hogy nem érzem tehernek, de tényleg nem. Élvezem, hogy reggel sétával kezdem a napot, és a fárasztó munka után is kimehetek egy kicsit a szabadba, csöndbe.

Attól függ hol laksz. Panelba, társasházba tényleg rizikós a kutya a szomszédok miatt akik általában nem túl toleránsak.

Nekem szerencsém van, én kertes házban élek egy kinti és egy benti kutyussal, de nem érzem a lemondásokat. Természetesen pénzbe kerül, de az évi 1 nyaralást kibírja panzióban, az egyéb teendőket meg megoldjuk mindig. Ha 39 fokos lázam van akkor kiviszi más a családból a bentit, a kintit nem is kell ugye...