Neveltetés kérdése hogy valaki nem szereti a kutyákat? Olyan sok gonosz ember létezik, akik kínozzák, nem törődnek velük, megölik, stb. Számomra felfoghatatlan hogyan is történhetnek meg ilyen dolgok!

Biztos, hogy köze van a neveltetésnek, de nem hinném, hogy ez a fő szempont. Vannak jó és rossz emberek. Ha valaki rossz, annak hiába mondják, hogy ezt és azt nem szabad..Nekem soha nem mondták, hogy állatokat nem bántunk. Mert számomra természetes volt az állatok szeretete. De ismerek olyat, aki nem állatok közt nőtt fel, és ha lát valahol kutyát-macskát, nem kikerüli, hanem belerúg. Aztán ismerek olyat is, akinek soha nem volt állata, mert a szülei nem bírták elviselni az állatszőrt, de a gyerekük egy állatmenhelyen dolgozik...szóval ez szerintem mentalitás kérdése, és a nevelés csak hozzáad vagy elvesz belőle. De azok, akik élvezetből kínoznak állatot, emberre is veszélyesek. Nem normálisak. Vétlen állatokon élik ki szadista hajlamaikat, mert azok nem tudják megvédeni magukat, vagy feljelenteni őket. Ott valami még gyerekkorban romlott el. Sok "híres" gyilkosnál említik, hogy gyerekkorukban állatok kínzásával vezették le beteg hajlamaikat. De később már nem volt izgalmas, így "áttértek" az emberekre.

Félig medddig neveltetés, de hordoz az ember veleszületett tulajdonságokat is, amelyek különböző erősségűek. Ha valakiben nagyon erős állatutálat van, akkor azt hiszem, nemigen lehet kinevelni. Arról a pszichológia is vitazkozik egyébként, hogy mennyire veleszületettek az alapvető tulajdonságok, mennyire neveltetés. Sőt, a csecsemőkori élmények is annyira meghatározóak lehetnek, tudatosan nem emlékszik rá az ember, de meghatározhatja a gondolkodásmódját. Szóval bonyolult kérdés ez. Én sem bántottam soha állatot, sőt egy ovistársamat anno megvertem, mert a vöröshangyákat ilyen sáros vízbe dobálta, hogy megfullaadjanak...

Szerintem az szereti igazán a kutyákat, aki nem játékszerként tekint rájuk. Olyan kutyát tart, aminek tudja biztosítani a neki való életformát. Pl. vadászkutyáknak sok mozgást vadászatokon, tudja hogy nem baromfiudvarba való, mert ott esetleg ösztönétől fogva levadássza a baromfikat. Terelőkutyára rábízza egy nyájnak vagy legalább egy baromfiudvarnak főnökségét, stb.

Én egy rossz élmény miatt gyerekkoromban rettegtem a kutyáktól, de amúgy szerettem az állatokat, pl imádtam a lovakat. Aztán felnőttként lett kutyám, és most már nem félek tőlük:)

A neveltetés közel sem minden, sajnos én sem otthon tanultam felelős állattartást, minden állatunk vagy korán elpusztult, vagy az utcán, illetve jó esetben más gazdánál végezte, de utóbbi sem a szüleimen múlt. Illetve hát a fene tudja, lehet, hogy pont a rossz példa miatt lettem felelősebb, 14 éves korom után már én kapálóztam kézzel-lábbal az állattartás ellen, pedig majd' meghaltam mindenféle szőrös négylábúért, de tudtam, hogy hozzánk kerülni nem egy életbiztosítás se kutyának, se macskának, se nyúlnak, se semmi másnak. A halaink rendre elhaláloztak valami kórságban vagy nem megfelelő tartásban, a teknősök nem bírták, hogy nem volt száraz részük, macska nem maradhatott, mert leszedi a tapétát, tengerimalac nem maradhatott, mert büdös (pedig nem volt szaga), nyúl nem maradhatott, mert a nyúl csak húsvétra van (ketrece se volt egyiknek sem, mert drága, dobozban laktak), kutya nem lehet, mert sok vele a gond... Én meg mégsem cserélgetem az állataimat, mert rájöttem, hogy ez így baromira nem jó, hiába néztem ezt egész gyerekkoromban.

Az állatok szeretete szerintem vele született tulajdonság, a felelős állattartás meg tanult viselkedés. Nekem két gyerekem közül a kisebbik nagyon gondos az állatokkal, figyel rájuk, gondjukat viseli, de sosem szeretett volna sajátot. Nagyobbik egészen kicsi kora óta tücsköt-bogarat összeszedett, amikor elmagyaráztuk neki, hogy az ásákor félbevágott giliszta tovább él, akkor bekötözte, hogy nem fájjon neki, neveltünk mi egyszemű békát, mert nem látja meg a gólyát, télen a földből véletlenül kifordított rézsiklót, ellőtt szárnyú galambot, de megsiratta a tücsköket is, amit a béka megevett. Szóval valahol ez belülről jön az emberben. De a felelősséget meg lehet, és kell tanítani minden gyereknek, ha nem rajong az állatokért, akkor is.