Labrador kölyök-segítség! 5hónapos labradorunk van már 3hónapja nálunk van. Mindent kapar, szétrág. A kert úgy néz ki mint egy csatamező. Nem hajlandó tanulni! Gyerekre állandóan felugrik, szétkarmolja! Mi tévő legyek? Valakinek hasonló tapasztalat?

mindenki azt képzeli hogy megveszi a tüncimünci labrador kölyköt és ő pedig első perctől kezdve igazi családi kutya és imádnivaló és fát lehet vágni a hátán.hát nem. mert a labrador az munkakutya.és hiába a nagy kert,nem számít.neki séta kell,játék kell.kölyökkor kell.nekünk is hasonlóan nagy kert van,de mégis egész délután a kutyák a sétát várják,mert ott történnek dolgok,lehet felfedezni,új utakat bejárni,más kutyákkal találkozni.a kert az csak kert.szerintem nem számít hogy mekkora a séta kell mert az az egyetlen ami érdekessé teszi a napot.ja és a labrador ha ilyen típus akkor ilyen is marad legalább 3 éves koráig,addig nem nyugszik le. láttátok a Marley meg én című filmet??? labrador tulajdonosoknak ajánlom

A Marley meg én az iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet elrontani egy kutyát, meg úgy általában a kutyaválasztást. Elrettentő példának én is ajánlom, meg persze azért, mert egyébként jópofa film :)

Hogy érted azt h jön a napi séta? Ugye nem az akarod mondani, h eddig nem volt minden nap sétáltatva...?

4-en éltek 1 fizetésből, az azt jelenit, hogy 3 embernek nincs olyan munkája, ami indokolja a kutya elhanyagolását. Magyarul akár naponta kétszer is sétáltathatjátok, vihetitek más kutyák közé és úgy általában van időtök többet foglalkozni vele.

Kutyásként sok-sok év tapasztalata van a hátam mögött, igaz, őrző-védőkkel, és labi babám most van először. Sophie 3,5 hónapos kis szurokfekete ördögfióka :-) Na ez így nem igaz, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott kislány. Napi 15 percet foglalkozom vele célirányosan, azaz "kiképzem" : még csak 2 hete vagyunk egymás életének részesei, nagy boldog szerelemben, de tud már ülni, egészen szépen jön már behívásra, a feküdj-öt most tanuljuk. Csodásan, sőt, kiválóan apportiroz, bár az '"ereszd" még kicsit nehézkesen megy. A kertben nem rág,,mert amikor próbálta, rászóltam határozottan, hogy nem, mivel a "nem" jelentésével már tisztában van. Sok időt töltünk együtt, igazi ágyba-ölbe kutya, követ, mint az árnyék, viszont ha kell, szépen behúzódik a kis helyére és onnan szemlélődik, vagy alszik, a lényeg, hogy a közelemben legyen. Sokat sétálunk, és úszni is nemsokára elkezdünk. Összefoglalva: (persze kölyke válogatja), nekünk elég a célirányos napi 15 perc tanítás, de azt következetesen, határozottan és sok játékkal, és sokat is mozog, éli az ilyen korú kölykök boldog életét. Azt azért már az első perctől tisztáztuk, hogy mit szabad és mit nem. Talán nem segítettem válaszommal, hiszen ez csak a saját tapasztalatom a saját kis labibabámmal. Rá kell szánni az időt, hogy ne legyen egy horror a kölyökkel való együttélés. Ja, és még annyi, hogy amikor az én pici fiamra (2,5 éves) próbált ráugrani, azonnal rászóltam, hogy nem, és igaz, hogy próbálkozott párszor, de mivel mindig következetesen tiltva van neki, abbahagyta. Olvastam egy válaszban, hogy felugrálás esetén rá kell lépni egy kicsit a kutyus lábára. Én ezt nem teszem, amikor felugrana, rászólok, hogy nem, és ezzel egy időben már fordítok is hátat neki, így egyszerűen nem tud felugrani. Remélem hasznos voltam. Üdv. és sok sikert a kiskutyához.