Németjuhász vs Rottweiler?

Nem vagyok szakértő:) De behatóan tanulmányoztam (de hülyén hangzik:) a kutyákat és nevelésüket, és az alábbira jutottam.

az első legfontosabb dolog, hogy szoros kapcsolatot kell kialakítani a kutyával. Én az első hetekben egy hálózsákban aludtam vele, mindenhová követett, rengeteget játszottunk. Így a kutyád később imádni fog. Elsősorban nem kényszerből fogja megtenni a dolgokat, hanem szeretetből, és így sokkal könnyebben hajtja végre a feladatokat.

Utána jöhet a nevelés/tanítás. Szerintem itt is ugyanaz a fontos: dolgozzuk ki a szabályokat, és ezekből ne engedjünk. Például ha nem akarod, hogy a kutya felmenjen az ágyba/kanapéra, akkor határozottan küldd le, ha felugrik, és ne legyen kivétel. Ha megteszi, megdicséred. Ha valami helytelen dolgot csinál, erélyesen szólj rá, ne hagyd annyiban. Ha jó dolgot csinál, megbünteted. Tulajdonképpen ezek a legfontosabb dolgok, és minden kutyát így kell(ene) nevelni, akkor nem lenne probléma. Mert az akkor van, amikor a gazdinak nincs jó kapcsolata a kutyájával, illetve elveszíti a tekintélyét.

Az egy másik dolog, hogy bizonyos kutyák kevésbé dominánsak, így könnyebb rájuk hatni, némelyek pedig dominánsabbak, felük szemben erélyesebben kell fellépni. De még azt sem mondanám, hogy ez fajtafüggő. Inkább egyéntől függ. Én például ismertem olyan rotit és amstaffot, amelyeket kenyérre lehetett kenni. Az én vizsla-labrador keverékem bezzeg iszonyúan temperamentumos (volt), hihetetlenül makacs és önfejű. Emellett nagyon okos,intelligens, és amúgy gyorsan tanul. Csak szereti feszegetni a határait.

Szóval... a legfontosabb, hogy az alomból olyan kutyát válassz, ami a legjobban illik hozzád. Ne legyen túl temperamentumos, de ne is bújjon el a sarokban. A kettő közötti állapot a legjobb:) És mindenképpen fontos nézni, hogy hogy reagál a környezetére, zajokra, idegenekre stb. Ha nagyon félős, túl vehemens, akkor érdemes vigyázni.

20/L

Azt nem írtad, hogy lány vagy fiú. (Nem szeretem használni a hivatalos leírását)

Nekem volt mindkettő egyszerre :). Én nem vagyok szakértő, de volt két ilyen kutyám. A lány németjuhász nevelte fel a rotit. Kölyökkorában nehezebb eset volt a roti (később jött egy fiú németjuhász... ahhoz képest annyira nem, de a többi kölyök lány kutyához képest egy picivel nehezebb), de 2 éves kortól rendkívül higgadt, nyugodt volt! Nyugodtabbak mint a németjuhász, könnyen kezelhető. Ekkoriban már más kutyákkal is alapból nyugodtabb volt, tudta az erejét, mit tud, mire képes. Viszont kölyök korában a szomszéd néha szekálta a rotit, amit ő sosem felejtett el... Nehéz nála kihúzni a gyufát, de ha egyszer valakinek sikerül, az készüljön fel a legrosszabbra.

Kölyök korában talán leizzaszt, ha fiú biztos, lány esetében meg annyira nem. Ha eléri a 2-3 éves kort, akkor már könnyebben volt kezelhető, mint a németjuhász.

Nálunk talán azért volt könnyű, mert Apám ért a kutyákhoz, a másik amiért könnyű volt, mert néhány napos korában került hozzánk és a németjuhász pont akkor fialt, mint amikor a roti született, így sajátjaként nevelte fel. És a rottweiler sokat tanult a németjuhásztól!

Itt jön az a tény, hogy a másik kutyától is tanul, főleg kölyök korában.

Viszont nem tudom, hogy kutya iskolában mennyire tanítják, de kölyökkorában néha szigorúan kell fellépni a rottweiler ellen, ezt a tenyésztő is mondta, mi is találkoztunk ezzel, néha a papucsot is csak seprővel mertük elvenni tőle... Felnőtt korában meg ezzel nem volt gond. Én úgy vettem észre, hogy ritkán kell határozottan fellépni a roti ellen ( a miénknél), de akkor visszont nagyon határozottnak kell lenni.

Utolsó válaszoló:

Teljesen egyet értek mindennel, amit írtál.

Az pedig tényleg fontos, hogy más kutyától tanulnak, a legtöbbet. Jót is, rosszat is, ezért érdemes tényleg jól neveltnek lennie az elsőnek.

Én ideiglenesen fogadok be folyamatosan kutyusokat, van két felnőtt, nagytestű kan kutyusom.

Ők megkaptak minden alapot, ismerik, hogy mit engedek és mit nem, tehát nincs velük gond.

Viszont sokszor kerül hozzám "problémás", néha tényleg közveszélyes kutyus. De tényleg, hihetetlen, hogy mi mindent eltanulnak a nagyoktól, hiába esetleg idősebb az enyémeknél...