Mit gondoltok erről a cikkről? Fajtatiszta vs. Keverék kutya?

Ők gondolom ezt tapasztalták.

Egyébként nekem is keverék kutyám van -egy erdőben találtuk dobozban- és én sem sajnálom rá a pénzt, főleg nem egészségügyi szempontból. Ivartalanítva van, rendszeresen kap féreghajtót, veszettségi mellett kombinált oltást is kap, bolha és kullancs ellen is havonta becseppentem, sőt, egyszer furcsán ment, azt hittem eltörött a lába és megröntgeneztettem. Szerencsére komolyabb betegsége még nem volt, ne is legyen, de akkor sem hagynám cserben.

Mint mondtam, szerintem a cikket tapasztalatból írhatták, nemcsak a hasukra csaptak.

Maga a cikk nem rossz, de kihagyott egy harmadik típusú kutyát, méghozzá a szaporítottat.

De abban biztosan egyetértek, hogy a keverékekkel és a szaporítottakkal közel sem foglalkoznak annyira, mint egy fajtatisztával. Kivételek persze mindig vannak, de elhanyagolható a számuk.

Úgy gondolom, hogy enyhén sarkított az írás, de lehet benne valóságalap.

Az amit te kiemelsz az is egy sarkítás szerintem.

Előre leszögezem, hogy nekem keverék kutyám van, de nem azért mert nem akartam drágábbra költeni/ sajnáltam rá a pénzt, csak így hozta a sors, és egy másodpercig sem bántam meg a döntésem. Viszont, tudatos kutyatartóknál (itt azokra a gazdákra gondolok, akik _tényleg_ jó gazdák és tudatos állattartók) ritkábban látni keverék kutyát, mivel ők valamilyen célzattal veszik a kutyájukat. Akik keverék kutyát tartanak, nekik "csak van" ÁLTALÁBAN, kiteszik a kertbe és ott hagyják megdögleni.

A másik kutyám (ha majd lesz rá lehetőségem) akkor fajtatiszta lesz (nem szaporított) és nem azért, mert az értékesebb lesz, vagy többre fogom tartani, hanem azért, mert a fajta jelleme és kinézete a kedvencemmé vált.

Lerövidítve a cikk lényegét, ami persze nem igaz mindenkire, de bizonyára van benne valami:

azok akik pénzt adnak ki a kutyájukért, azok a legtöbb esetben azért teszik, mert tudatosak, felelősségteljesen akarnak kutyát tartani (szóval nem "csak úgy" odakerült hozzájuk), viszont aki keverék kutyát tart az sok esetben csak véletlen, hogy az a kutya ott van, és igazából egy szükséges tartozéka a ház udvarának, ergo kevesebbszer törődnek annyira vele, hogy mondjuk ha napokig nem eszik akkor elvigyék megnézetni az állatorvossal.

Nem tudom, hogy azt adja e vissza az írásom amit akarok, de leszögezem, hogy véleményem szerint NEM ÉR többet a fajtatiszta kutya és a sajátomért (aki keverék) minden pénzt odaadnék, ha valami baja lenne, hogy meggyógyuljon, de sajnos nem mindenki ilyen. :/ És ez a társadalom szegénységi bizonyítványa...

Teljes mértékben visszautasítom a cikket, ez egy demagóg, rossz indulatú általánosítás!

"A legtöbb keverék kutyus viszont csak “van” a kertben és sajnos a gazdájuk számára a házőrzőségen kívül kevés értéket hordoz. Anyagi értékük semmi, ha elpusztul a kutya, szereznek egy másikat a szomszédtól, ismerőstől, hisz mindig születik valahol eladhatatlan keverék kutyus"

Nekem csak keverékeim voltak, most is az van! A környezetemben a legtöbb embernek szintén az van.

Jelentős részük azért, mert menhelyi megmentett kutyájuk van.

De olyanok is vannak, akiknek a rokonok, barátok adtak keverék kutyát, mert nem számított a fajta, (legfeljebb a testméret) .

Ki ez a büdös gyökér, aki ilyeneket le mer írni??!!

Hogy képzeli!!???

"Másrészt a fajtatiszta kutyák tenyésztésében a fajta iránt felelősséget érző tenyésztők régóta felismerték egyrészt az örökletes betegségek tényét, másrészt a beltenyésztettség által hordozott veszélyforrásokat, ezért a tenyésztés során a rendelkezésükre álló információk alapján mindenképpen törekszenek arra, hogy az egészséges utódok, illetve a fajta jövője szempontjából leginkább kedvezőnek számító párosításokat végezzék tenyészmunkájuk során."

Fajta iránt felelősséget érző...

Nem kétlem, sok ilyen van! De olyan is, akiknek cseppnyi felelősségük sincs, csak hozni akarják az éves utódszámot!

Ők a törzskönyvvel szaporítók, akik az ideggyenge túltenyésztett szarjukért 50-100 ezer forintokat is elkérnek.

Meg olyan is sok van, aki ilyen szempontból felelősséget érez ugyan, csak épp annyit ért a genetikához, meg az öröklődéshez, mint tyúk az ábécéhez.

A legnagyobb jóindulat mellett is tönkreteszik a génállományt az ostobaságuk miatt.

Röviden: a cikkről azt gondolom, elvesztegetett 2 perc volt, amíg elolvastam.

Az írójáról meg azt gondolom, fogalma sincs a témáról.

Nekünk is keverék kutyánk van és mindent megteszünk érte, megkap minden oltást, ha rosszul van, visszük állatorvsohoz. Már sajnos jól ismeri őket, mert a csirkére és darázscsípésre is allergiás...de nem sajnáljuk a pénzt akármi van vele. Ő a mindenünk.

Állandóan sétáltatjuk, vissük magunkkal szinte mindenhova kirándulni - szinte, mert repülős utakra nem akarjuk vinni, attól félünk, hogy nehogy egymagában odalenn a csomagtérben vmi baja legyen.

De am állandóan velünk van, egy ágyban alszunk vele :)

És nem az számít egyáltalán, hogy keverék vagy fajtiszta kutyus-e, hanem hogy mire veszik a kutyát. Mi társnak szereztük be, nem munkakutyának, házörzésre, ezért imádjuk ennyire.

És azért mert ott voltunk születése pillanatától...sőt, mivel közeli ismerőstől van, még az is lehet, hogy a fogantatás pillanatától :)) Együtt szurkoltunk az anyakutyával (Ő egyébként fajtiszta bullterrier-de ez nem számít igazán), mikor bújtak ki a kutyusok. Életem egyik legnagyobb élménye volt.